Aeshna cyanea (Müller, 1764) – Sebes acsa

Blue Hawker, Southern Hawker, Blaugrüne Mosaikhungfer

Testhossz: 67–76 mm

Repülési időszak (saját tapasztalatok és szakirodalom alapján): június közepe – november eleje

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Nagy termetű karcsú acsa, mérete nagyjából az Anax parthenope-éval azonos. Első ránézésre több rokonáhozAnax imperator, Ae. viridis, esetleg Ae. affinis – is hasonló, de jobban szemügyre véve mindegyiktől könnyen elkülöníthető. A termetesebb Anax imperator és a hasonló méretű Ae. viridis toroldala szintén zöldes, de ezeknél a fajoknál itt csak finom rajzolatot találunk, ellenben a cyanea toroldala markánsan feketés rajzolatú. További eltérés, hogy az Anax imperator torának elülső felső része egyöntetűen zöldes, ezzel szemben a torháton a cyanea mindkét ivaránál nagy sárgászöld, zöld foltok vannak. E mellett a potroh mintázatokban is jelentős az eltérés. Ae. viridis torán felül hasonló foltokat találunk, tehát itt, a toroldal mintázata mellett a potroh mintázatát is érdemes figyelni. Cyanea-nál kortól és nemtől függetlenül egybefüggő világos folt van az S9-en és S10-en felül. Más hasonló fajoknál ezek a foltok középen sötét mintával osztottak. Kiszíneződött cyanea hímek potrohán felül a világos foltok S1-S7-ig zöldek (alul viszont kékek), az S8, S9 és S10 szelvényeken pedig világosabb kékek. Ez a színkombináció rokonságában egyedülálló.

A friss egyedek mintázata halványabb, színezete kékesszürke-világosbarnás-halványsárgás. Szemük üveges hatású, színezete hasonló. Az immatur állatok színezete hasonló, de a mintázat határozott, kontrasztos, a sötét mintázat színe sötétbarna, majd a potrohon feketés, a potroh világos részei halványkékesek. 

Az ivarok elkülönítésében a jelentős színbeli eltérés mellett a potrohfüggelékek alakja is a segítségünkre van. A hímek alsó potrohfüggeléke a nőstényénél jóval nagyobb, hegyes-háromszög alakú (hasonló, mint az Ae. isoceles-nél).

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

A revírjét őrző hím általában jól megfigyelhető. Úgy tűnik kíváncsi természetű: ha behatolunk a területére, rendszerint egészen közel jön és néhányszor körberöpül minket.
Inkább a domb- és hegyvidéki erdős területek szitakötője, de pl. a Hanságban, a Duna és Dráva menti ligeterdőkben, sőt a Tengelici-homokvidék erdősebb részén is megfigyelhető. Szaporodóhelyei gyakran egészen kis méretű de mélyebb, állandó vizű erdei tavak, szivárgó vizű tócsák. Kedveli az átöblítődő vizű, dúsabb növényzetű tavakat, de megjelenik erősen árnyékolt, lágyszárú növényzettel nem vagy alig borított nagyobb tócsáknál, árnyékolt csatornáknál is. Ilyen helyeken lehet egyedüli szitakötőfaj vagy a Chalcolestes viridis, ill. Ch. parvidens társa, másutt viszont számos további fajjal társul. Megfelelő környezetben kerti tavakban is szaporodik.
A nőstény a petéket magánosan, vízzel körülvett vagy határolt mohos zsombékokba, mohapárnákba, korhadó növényekbe, fa korhadékba rakja. Pete alakban telel át, a lárva két-három évig fejlődik.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.