Aeshna isoceles (O. F. Müller, 1767) – Lápi acsa – Védett

Anaciaeschna isosceles (O. F. Müller, 1767)
Green-eyed Hawker, Norfolk Hawker, Keilfleck-Mosaikjungfer

Testhossz: 62–66(–67) mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április vége – július közepe (ritkán tovább is)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Viszonylag könnyen azonosítható szitakötőink, mely a nagyobb termetű karcsú acsák közé tartozik. A hasonló méretű (valamivel nagyobb) és szintén barna alaptónusú Ae. grandis repülési időszaka is eltérő, mivel e faj nyáriőszi szitakötő, míg az isoceles, tavaszinyári faj. Átfedés azért van (1–2 hét is lehet) a két faj repülési időszaka között és egyazon élőhelyen is előfordulhatnak, tehát fontos alaposabban megnézni a különbségeket. Az isoceles szárnyerezete halványabb sárgás, illetve szürkés-feketés, repülés közben nem feltűnő, ellenben a grandis szárnyerezete élénk aranybarna, ami röptében is jól látható. Az isoceles mindkét ivarának alapszíne sárgásbarna (öregen sötétebb), szeme zöld (öregen ciános). Kék szín e fajon sehol nem jelenik meg. Adult hím grandis színezete sötétebb vörösbarna, a szárnytöveknél és a potrohán, valamint barnás szemén felül élénk kék foltok vannak. Isoceles nőstények alapszíne a grandis-hoz képest világosabb; grandis nőstények potrohának oldalán kontrasztos halványsárga vagy fehéres foltok vannak. Ilyen kontrasztos mintázatot az isoceles nőstények potrohán nem találunk. Különbözik a két faj S2 potrohszelvényének mintázata is. Isoceles mindkét ivaránál ezen a részen felül egy többé-kevésbé ék-háromszög alakú sárga foltot láthatunk, ami a grandis-nál hiányzik. Nagyon öreg isoceles egyedeken ez a sárga mintázat besötétül, teljesen el is tűnhet.

További Aeshna és Anax fajainktól – az egészében barnás alapszínen túl – a tor és potroh mintázatában is nagymértékben különbözik.

A két ivar színezete és mintázata hasonló, markánsabb különbséget a potroh alakjában és az alsó potrohfüggelékek méretében érdemes keresni. A hím potroha karcsúbb, az S3-nál erősebben beszűkülő, alsó potrohfüggeléke hegyesedő, jóval nagyobb, mint a nősténynél ugyanitt lévő tompa dudor.

Az öregedéssel összefüggő színváltozás nem túl jelentős. Nagyon friss egyedek szeme sárgásbarna színű is lehet. Friss egyedek alapszínében olívzöld árnyalat van, ami később sárgásbarna, narancsos lesz. Az öreg egyedek teste besötétedik, világosabb mintázatuk egyre jobban beleolvad a sötét árnyalatokba. A fiatalon sárgászöld szemek színe, öreg korban ciánzöldesre változik.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Gyakori, főleg sík- és dombvidéken országszerte elterjedt faj.
Immatur, illetve vadászó egyedek gyakran láthatóak a víztől távolabb, erdei utakon és tisztásokon. Az adult egyedek, főleg hímek szaporodóhelynél történő megfigyelése viszonylag könnyű. Jellemzően fordul elő tavak gátjainál, nádasok és gyékényesek külső, kaszált szegélyénél. Úgy tűnik, más karcsú acsához képest kevesebbet röpül, gyakrabban száll le megpihenni.
Szaporodóhelyére nem nagyon érzékeny. Különféle állandó vizű mocsaras és lápos tavakban szaporodik, de kedveli a lassan áramló vizű, dús szegélynövényzetű csatornákat is. Kisebb egyedszámban rosszabb vízminőségű mesterséges tavaknál, tározóknál is megfigyelhetjük, főleg, ha gyékényes foltokat talál. Ahol nyári–őszi időszakban Ae. mixta revírtartó hímjeivel találkozunk, ott érdemes tavasszal az isoceles-t figyelni.
A nőstény a petéket magánosan, különféle élő vagy korhadó vízi növényekbe rakja. Lárvaként telel át, a lárva valószínűleg 2 évig fejlődik.

A fajról még itt olvashatunk.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.