Aeshna viridis (Eversmann, 1836) – Zöld acsa – Fokozottan védett

Green Hawker, Grüne Mosaikjungfer

Testhossz: 65–75 mm

Repülési időszak (irodalom alapján): június vége – október eleje

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Nagyobb termetű karcsú acsa, méretben az Anax imperator és az Aeshna mixta között van. Amennyiben ezekkel együtt mozog a méretbeli különbség érzékelhető, de talán még többet segít a viridis röptében is szembeötlő füstösen sárgás szárnya.

Első ránézésre több rokonához – Anax imperator, Ae. cyanea, Ae. affinis – is hasonló, de alaposabban szemügyre véve mindegyiktől viszonylag könnyen elkülöníthető. A termetesebb Anax imperator torának elülső felső része egyöntetűen zöldes, ezzel szemben a viridis mindkét ivaránál a barnás torháton nagy hosszanti zöld foltok vannak. E mellett a potroh mintázatokban is jelentős az eltérés.
A hasonló méretű Ae. cyanea torán hasonló zöld foltokat találunk, de e faj toroldala – szintén zöld alapon – kiterjedten sötét rajzolatos, míg a viridis toroldala gyakorlatilag minta nélküli zöld, sárgászöld. E mellett a potroh mintázatokban itt is jól látható a különbség. Adult cyanea hímeknél csak az S810 kéken mintás, a többi szelvény mintázata zöld. Viridis-nél ezzel szemben a teljes potroh (az S12 kivételével) kék-feketés mintás.
A lényegesen kisebb Ae. affinis nősténye barnás-sárgás, ellentétben a viridis kifejezetten zöld alapszínű nőstényével. A hímeknél a potrohmintázat jelentős eltérésein túl az affinis torhátán csak kis zöldes foltokat láthatunk, illetve az affinis toroldala sötét varratokkal mintázott, idősebb korban sárga alapon kékes színnel futtatott. (A sárga és kék kombinációja, főleg az állat röptében zöldes toroldalt mutathat.) Mindezen túl a cyanea és affinis szaporodóhelye jelentősen eltérő, tehát csak ritkán láthatóak együtt viridis-szel.

Viridis öregedéssel összefüggő színváltozásairól alig van tapasztalatom. Úgy tűnik a friss egyedek elsősorban a szemük színében térnek el az idősebb egyedektől, miszerint eleinte a szemük üvegesen szürkés-sárgás. Később a hím szeme élénk világoskék lesz, a nőstényé zöld, sárgásbarna, szürkés. Friss hímeknél a potroh kék színe még halványabb, fehéres-sárgás.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Megfigyelések szerint nyár közepén, meleg időszakokban inkább estefelé, szürkületben aktív, sőt sötétedés után is mozoghat. Ezzel együtt – saját tapasztalatom alapján – nagy melegben is lehet vadászó egyedeket látni, a déli órákban is.
Élő-, illetve szaporodóhelyét tekintve kifejezetten specialista: kizárólag nagyobb kolokános  állományokban él. Vadászó egyedek az ilyen élőhelyektől nagyobb távolságokra is feltűnhetnek, de keresni kolokánosoknál érdemes.
Élőhelyén több kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk. Rokonságából érdemes kiemelni az Ae. isoceles-t, Ae. mixta-t, valamint az Anax imperator-t.
A kolokán vagy éles kolokán (Stratiotes aloides) hazánkban viszonylag ritka lebegő hínár, és állományai erősen fluktuálnak is. Ezzel, illetve valószínűleg ezzel is összefüggésben az Aeshna viridis-t ma már a legritkább szitakötőink között tartjuk számon.
A nőstény a petéket magánosan, a kolokán levélrózsájába rakja. A lárva valószínűleg két évig fejlődik.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.