Anax ephippiger (Burmeister, 1839) – Nyerges szitakötő

Hemianax ephippiger (Selys, 1883)
Vagrant Emperor, Schabracken-Königslibelle

Testhossz: 61–70 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és szakirodalom alapján): április közepe – szeptember vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Méretét tekintve elmarad az Anax imperator-tól és parthenope-től, sőt a nagyobb Aeshna-fajoktól is. Inkább a közepes termetű Aeshna isoceles-hez áll közel. Ha együtt mozog ezekkel a fajokkal, a méretbeli különbség, illetve hasonlóság – különösen röptükben – elég jól érzékelhető.

Az Anax ephippiger legfontosabb megkülönböztető bélyege az S2-n felül lévő világoskék folt, ami a hímeken kiterjedt, élénk; és halványabban a fiatalabb nőstényeken is felfedezhető. E bélyeg alapján a hím csak a kissé termetesebb A. parthenope-val téveszthető össze, mert e fajnál szintén világoskék folt van a potroh elejénél. Ephippiger hímek kék foltja az S3-ra nem terjed ki, oldalról nézve a szelvény kb. felső harmadáig ér, és határvonala viszonylag határozott. Parthenope hímeknél ezzel ellentétben a kék folt kiterjedtebb, határvonalai elmosódottabbak. Fontos különbség a két faj szemének színe is. Az ephippiger szeme – mindkét ivarnál – felül sárgásbarna, a parthenope szeme – szintén mindkét ivarnál – zöldes, ciánzöldes vagy kékes (felül sötétebb). A szem színe a messzebbről készült képeken is általában jól látszik, de érdemes azért arra figyelni, hogy az ephippiger szemének hátsó-alsó része szintén zöldes, tehát a hátulról készült képek megtévesztőek lehetnek. Egyes idősebb nőstények szemének színe inkább zöldesszürke, kevesebb barnás árnyalattal. Ezek a nőstények különösen hasonlóak lehetnek a parthenope nőstényekhez.

Friss egyedek szeme üvegesen világos szürkésbarna, sárgásbarna, testszíneik élénkebbek, potrohuk középen (kb. S3–S7) narancsos-rózsás alapon, a végén pedig fehéres, illetve halványkékes alapon feketés mintás. A tavasszal megfigyelhető adult–öreg egyedek fakó, sötétebb szürkésbarnásak. A hímeken ilyenkor szinte világít a világoskék folt, ellenben a nőstények meglehetősen jellegtelenek. A hímek szeme élénkebb színű, kontrasztosabb.

A két ivar elkülönítése a kék folt alapján viszonylag könnyű. Élénkebb kékes szín a nőstényeken csak fiatalabb korukban látható, de ez középen sötét mintázattal (sávval) elválasztott.

Idősebb nőstények potrohának S2 szelvénye lehet felül kissé kékes, de vannak csak barnás színezetű nőstények is.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Vándorló faj, mely a meleg déli áramlatokkal – az Anax parthenope-val és Sympetrum fonscolombii-val együtt – hazánkban is rendszeresen megjelenik, akár már április közepén.
Szaporodóhelye jellegzetes: a lazább és alacsonyabb növényzetű (zsiókás, sásos, csetkákás, nádasodó), vízzel gyakran csak tavasszal feltöltődő sekély (gumicsizmában általában járható), tehát gyorsan felmelegedő mocsarakban szaporodik, beleértve a szikes mocsarakat is.
Szaporodóhelyén több további, hasonló feltételeket igénylő kis- és nagyszitakötővel – pl. Lestes barbarus, Anax parthenope, Sympetrum fonscolombii, striolatum és meridionale stb. – találkozhatunk.
Fejlődési ciklusa jelen tudásunk szerint Közép-Európában és északabbra nem teljes, mivel sem pete, sem lárva alakban nem képes áttelelni. Ezzel együtt tavasszal rendszeresen megfigyelhetők peterakó tandemek, és júliustól rendre találkozhatunk frissen kibújt imágókkal is.
Értékszáma 3-as.

Előfordulási adatok térképen:

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.