Anax ephippiger (Burmeister, 1839) – Nyerges szitakötő

Hemianax ephippiger (Selys, 1883)
Vagrant Emperor, Schabracken-Königslibelle

Testhossz: 61–70 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és irodalom alapján): április közepe – szeptember vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Méretét tekintve elmarad az Anax imperator-tól és parthenope-től, sőt a nagyobb Aeshna-fajoktól is. Inkább a közepes termetű Aeshna isoceles-hez áll közel. Ha együtt mozog ezekkel a fajokkal, a méretbeli különbség, illetve hasonlóság – különösen röptükben – elég jól érzékelhető.

Az Anax ephippiger legfontosabb megkülönböztető bélyege az S2-n felül lévő világoskék folt, ami a hímeken kiterjedt, élénk, és legalább halványan a fiatalabb nőstényeken is felfedezhető. E bélyeg alapján a hím csak a kissé termetesebb A. parthenope-val téveszthető össze, mert e fajnál szintén világoskék folt van a potroh elejénél. Ephippiger hímek kék foltja az S3-ra nem terjed ki, oldalról nézve a szelvény kb. felső harmadáig ér, és határvonala viszonylag határozott. Parthenope hímeknél ezzel ellentétben a kék folt kiterjedtebb, határvonalai elmosódottabbak. Fontos különbség a két faj szemének színe is. Az ephippiger szeme – mindkét ivarnál – felül sárgásbarna, a parthenope szeme – szintén mindkét ivarnál – zöldes, ciánzöldes vagy kékes (felül sötétebb). A szem színe a messzebbről készült képeken is általában jól látszik, de érdemes azért arra figyelni, hogy az ephippiger szemének hátsó-alsó része szintén zöldes, tehát a hátulról készült képek megtévesztőek lehetnek. A szem színét leszámítva az idősebb, besötétedett nőstények különösen hasonlóak lehetnek a parthenope nőstényekhez.

Friss egyedek szeme üvegesen világos szürkésbarna, sárgásbarna, testszíneik élénkebbek, potrohuk középen (kb. S3–S7) narancsos alapon, a végén pedig fehéres alapon feketés mintás. A tavasszal megfigyelhető adult–öreg egyedek fakó, sötétebb szürkésbarnásak. A hímeken ilyenkor szinte világít a világoskék folt, ellenben a nőstények meglehetősen jellegtelenek. A hímek szeme élénkebb színű, kontrasztosabb.

A két ivar elkülönítése a kék folt alapján viszonylag könnyű. Élénkebb kékes szín a nőstényeken csak fiatalabb korukban látható, de ez középen sötét mintázattal (sávval) szétválasztott.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Vándorló faj, mely a meleg déli áramlatokkal – az Anax parthenope-val és Sympetrum fonscolombii-val együtt – hazánkban is rendszeresen megjelenik, akár már április közepén.
Szaporodóhelye jellegzetes: a lazább és alacsonyabb növényzetű (zsiókás, sásos, csetkákás, nádasodó), vízzel gyakran csak tavasszal feltöltődő sekély (gumicsizmában általában járható), tehát gyorsan felmelegedő mocsarakban szaporodik, beleértve a szikes mocsarakat is.
Szaporodóhelyén több további, hasonló feltételeket igénylő kis- és nagyszitakötővel – pl. Lestes barbarus, Sympetrum fonscolombii, striolatum és meridionale stb. – találkozhatunk.
Fejlődési ciklusa jelen tudásunk szerint Közép-Európában és északabbra nem teljes, mivel sem pete, sem lárva alakban nem képes áttelelni. Ezzel együtt tavasszal rendszeresen megfigyelhetők peterakó tandemek; és augusztus eleje táján rendre találkozhatunk frissen kibújt imágókkal is.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.