Anax imperator Leach, 1815 – Óriás szitakötő

Blue Emperor, Emperor Dragonfly, Große Königslibelle

Testhossz: 66–84 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és szakirodalom alapján): május eleje – szeptember közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Legnagyobb szitakötőink egyike. A termetesebb Aeshna-fajoktól mérete, valamint torának és potrohának mintázata is jól elkülöníti. Legjobban az Aeshna viridis hasonlít rá, mivel mindkét faj torának oldala zöldes és a hímek potroha világoskék/feketés mintás, valamint a szemük idősebb korukban kék. Különbség, hogy az Anax imperator torának elülső felső része egyöntetűen zöldes, ezzel szemben az Ae. viridis mindkét ivaránál a barnás torháton nagy hosszanti zöld foltok vannak. E mellett a potroh mintázatokban is jelentős az eltérés.

Frisebb egyedei esetleg összetéveszthetőek a csak valamivel kisebb A. parthenope-val, mivel ilyenkor az imperator-on is megfigyelhető a parthenope-ra később is jellemző, S1 és S2 határán lévő sárga gyűrű. Ez a minta az imperator hímeknél gyorsan eltűnik, de egyes nőstényeknél adult korukban is megvan. Jelentős különbség a két faj nősténye között a tor színe, ami az imperator-nál élénkebb sárgászöld, parthenope-nél barnás, barnászöld. Segítség lehet még az is, hogy imperator-nál a toron a szárnyak közelében lévő, élesen körülhatárolt foltok színe rendszerint markánsan elüt a tor alapszínétől, míg a parthenope-nél ennek a területnek a színe kb. azonos a tor színével. Adott esetben (ha jól látszik), támpont lehet a homlokon felül lévő eltérő rajzolat is, ami parthenope-nél egy kis tüske vagy előremutató háromszög, imeprator-nál egy jobban kiálló, gyakran (főleg hímeknél) ötszög alakú fekete folt.

A nagyon friss egyedek szeme üvegesen, szürkésen zöldessárga, mintázatuk halványabb. A később kékes színek eleinte halványbarnásak, a később sötét, feketés mintázat, eleinte fakóbarnás. Immatur (átszíneződő) hímek szeme alul sárga, felül zöldesszürke, a torukon felül lévő később élénk kék foltok zöldesek (de a tor többi részétől így is elüt a színük).  Öreg hímek tora – főleg felül – barnásan foltosodik, sötétedik.

Az ivarok elkülönítése – felszínesen szemlélve – okozhat esetleg problémát, mivel a faj nősténye változatos megjelenésű, azaz hímekhez hasonló színezetű nőstények is vannak. A potroh és a felső potrohfüggelékek alakja azonban mindig kellő támpontot nyújt. A hím potroha karcsúbb, a tövénél (S2–S3) erősen beszűkülő. Hímek és nőstények felső potrohfüggelékeinek alakja más, ami megfelelő felvételeken jól látható. Az alsó potrohfüggelékek eltérése nem jelentős.

A nősténynek – folyamatos átmenetekkel – két színváltozata fordul elő. Az egyik változatnál a potroh alapszíne zöldes, rajta kékes szín nem vagy csak nyomokban jelenik meg. A másik változat esetében a potroh – a híméhez hasonlóan – világoskék alapszínű. A nőstények potrohának közepén felül húzódó sötét mintázat a hímekénél erőteljesebb, szélesebb, ami ugyancsak segítheti az ivari azonosítást.

Egyes szakirodalmi források szerint hőmérséklet és fényintenzitás változásának hatására mindkét ivar, de különösen a hím színezete változik. Hűvös időben (< 10 °C) és sötétben a potroh színezete hím esetében élénk égszínkék, ami napsütéses meleg időben szürkésebb-zöldesebb tónusra változik.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Territoriális viselkedésű, vízfelszín fölött fel-alá járőröző hímek megfigyelése általában nem okoz nehézséget, de talán ennél is könnyebb a gyakran „bizalmas” peterakó nőstények tanulmányozása. Gyakran mozog együtt A. parthenope-val, ezért érdemes a nagyobb termetű szitakötőket külön-külön is megfigyelni és lehetőség szerint lencsevégre kapni. Vadászó egyedekkel olykor vizektől nagyobb távolságra, pl. mezőgazdasági területeken is találkozhatunk.
Szaporodóhelyét tekintve nem válogatós, a legkülönfélébb kisebb-nagyobb álló és lassan áramló vízben szaporodik, beleértve a keskenyebb csatornákat, dísztavakat, tározókat és természetes szikes tavakat is, ha nádas, gyékényes, kákás stb. foltokat is talál.
Szaporodóhelyein általában számos további kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk.
A nőstény a petéket magánosan, vízfelszín közeli élő és holt növényekbe rakja. Lárvaként telel át, a lárva egy vagy ritkán két évig fejlődik.
Értékszáma 7-es.

Előfordulási adatok térképen:

A fajról még itt olvashatunk.