Anax parthenope (Selys, 1839) – Tavi szitakötő

Lesser Emperor, Kleine Königslibelle

Testhossz: 62–75 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április közepe – szeptember közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Mérete a nagyobb Aeshna-fajokéhoz hasonló, kissé elmarad az Anax imperator-tól. Aeshna-fajoktól színezete és mintázata jól elkülöníti. Jellemzői közül érdemes kiemelni az S1 és S2 határán lévő élénksárga gyűrűt, illetve a nagyjából egyszínű barnás, illetve nőstényeknél barnászöld tort. Ilyen mintázatot Aeshna-fajokon nem találunk. Hasonló sárgás gyűrű látható a friss és korai immatur A. imperator egyedeken is, ami a hímeknél gyorsan eltűnik, de egyes nőstényeknél adult korukban is megvan. Jelentős különbség a két faj nősténye között a tor színe, ami az imperator-nál élénkebb sárgászöld, parthenope-nél barnás, barnászöld. Segítség lehet még az is, hogy imperator-nál a toron a szárnyak közelében lévő, élesen körülhatárolt foltok színe rendszerint markánsan elüt a tor alapszínétől, míg a parthenope-nél ennek a területnek a színe kb. azonos a tor színével. Adott esetben (ha jól látszik), támpont lehet a homlokon felül lévő eltérő rajzolat is, ami parthenope-nél egy kis tüske vagy előremutató háromszög, imeprator-nál egy jobban kiálló, gyakran (főleg hímeknél) ötszög alakú fekete folt.

Parthenope-t összetéveszteni egyébként leginkább a valamivel kisebb A. ephippiger-rel lehet, mivel halványabb sárgás gyűrű e fajon is felfedezhető, és mindkét faj hímjénél világoskék folt van a potroh elejénél, felül. Különbség, hogy az ephippiger hímek kék foltja az S3-ra nem terjed ki, oldalról nézve a szelvény kb. felső harmadáig ér, és határvonala viszonylag határozott, míg parthenope hímeknél a kék folt kiterjedtebb, határvonalai elmosódottabbak. Kékes szín mindkét faj nőstényén lehet, bár az öregebb ephippiger nőstényeken már általában nem látszik. Fontos különbség – mindkét ivarnál – a szem színe is. Az ephippiger szeme felül sárgásbarna, a parthenope szeme zöldes, ciánzöldes vagy kékes (felül sötétebb). A szem színe a messzebbről készült képeken is általában jól látszik, de érdemes arra figyelni, hogy az ephippiger szemének hátsó-alsó része szintén zöldes, tehát a hátulról készült képek megtévesztőek lehetnek. A szem színét leszámítva az idősebb, „zöldesbarna” típusú nőstények különösen hasonlóak lehetnek a besötétedett ephippiger nőstényekhez.

Friss egyedek szeme üvegesen világosabb szürkésbarnás, szürkészöldes, hátul kékes. Testük színei eleinte halványabbak, mintázatuk szintén halványabb. A később kékes színek eleinte zöldesek.

Az ivarok elkülönítése – felszínesen szemlélve – okozhat problémát, mivel a faj viszonylag változatos megjelenésű, hímekhez hasonló színű nőstények is vannak. A potroh és a felső potrohfüggelékek alakja azonban mindig kellő támpontot nyújt. A hím potroha karcsúbb, a tövénél (S2–S3) erősen beszűkülő. Hímek és nőstények potrohfüggelékeinek alakja más, ami megfelelő felvételeken jól látható. Fontos tudni, hogy e fajnál a hím alsó potrohfüggeléke nagyon kicsi, a nőstényéhez hasonló.

A hím és a nőstény is változatos, bár további megfigyeléseket kíván, hogy ezek a színváltozatok a korral milyen összefüggést mutatnak. Idősebb hímek potroha általában sötét, barnás/feketés mintázatú, de előfordulnak olyan egyedek is, melyeknél a potroh világos színei kékesek. Nősténynek – átmenetekkel – két színváltozata fordul elő. A jellegtelenebb változatnál csak az élénkzöld szem és a sárgás gyűrű töri meg zöldes-barnás testszín egyhangúságát. Kék színváltozatnál viszont a potroh világos tónusai világosabb kékesek.

Nagyon öreg hímek potroha erősen besötétedhet, és ilyenkor a mintázat már alig kivehető. Öreg egyedeken a sárga gyűrű besötétedik, néha alig látszik.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

A tavaszi meleg déli áramlatokkal – az Anax ephippiger-rel és Sympetrum fonscolombii-val együtt – hazánkban is megjelennek az első példányok, akár már április közepén. A vadászó egyedek a vizes élőhelyektől általában nem távolodnak el nagyobb távolságra. A vizek fölött járőröző hímek könnyen megfigyelhetők, bár gyakran mozognak nagyobb nyílt vízfelületek fölött, a parttól távolabb is.
Szaporodóhelyét tekintve nem válogatós, a legkülönfélébb kisebb-nagyobb álló és lassan áramló vízben szaporodik, beleértve a kisebb csatornákat, mesterséges tavakat, tározókat és természetes szikes tavakat is, ha nádas, gyékényes, kákás stb. foltokat is talál. Kiterjedtebb belvizes foltoknál is gyakran tapasztalható peterakása.
Szaporodóhelyein általában számos további kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk.
A nőstény a petéket legtöbbször (de nem mindig!)  a hímmel tandemben, vízfelszín közeli élő és holt növényekbe, vagy ritkábban az iszapba rakja. A kora tavasszal petézők szaporulata már néhány hónap múlva szárnyra kap. A későbbi, nyári–őszi petékből a lárvák gyorsan kikelnek, majd lárvaként vészelik át a telet. Ilyen esetekben a lárva hosszabb életű, akár két évig is fejlődhet.
Értékszáma 7-es.

Előfordulási adatok térképen: