Brachytron pratense (Müller, 1764) – Szőrös szitakötő

Hairy Hawker, Hairy Dragonfly, Früher Schilfjäger

Testhossz: 55–63 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április közepe – június vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Könnyen felismerhető faj. Hasonló méretű (tehát kisebb termetű) további karcsú acsáink – Aeshna affinis, Ae. mixta – később repülnek. A leginkább hasonló Ae. mixta és a Brachytron pratense imágói gyakorlatilag nem találkoznak egymással. A kevésbé hasonló Ae. affinis imágója is nagyjából akkor kezd megjelenni, amikor a Brachytron már alig repül.

Ezen túl az S1 mintázatában mindkét ivar jelentősen eltér minden más rokonától, mivel ennél a fajnál egy világos, kis méretű, kerekded foltot figyelhetünk meg a szelvény közepén. Oldalról nézve az Ae. affinis tora alig, míg a Brachytron tora fekete rajzolattal erősen mintázott. Az Ae. mixta toroldalának mintázata kissé hasonló, de jobban szemügyre véve a különbség jelentős. Markáns a különbség a potrohmintázatokban is. A felsorolt bélyegek nem csak az említett, méretben hasonló fajoktól, hanem a többi, termetesebb családbeli rokonától is jól elkülönítik.

Az ivarok – felülről szemlélve – a potrohfüggelékek alakjában alig, színezetükben és mintázatukban viszont jelentősen eltérnek. Hímek potrohának mintázata világoskék/fekete, nőstényeké sárgás, sárgászöld/fekete. Hímek torának felső részén kettő nagyobb, világos, elnyújtott foltot (sávot) láthatunk, míg a nőstényeknél itt (a fejhez közelebb) két kisebb világos folt van.

A friss, immatur, adult és öreg egyedek színezetében nem jelentős az eltérés. Nagyon friss, éppen kibújt egyedek mintázata halványabb. A friss hímek potrohának kék színe halványabb, az öreg hímek potroh színe élénk, világoskék. Az idős hímek szeme felül még élénkebb kékre változik. Nősténynél a kékes szemű egyedek mellett vannak vörösesbarna szeműek is. További megfigyeléseket kíván, de úgy tűnik, hogy a barnás szem az öreg egyedekre jellemző.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Felismerésében korai, tavasz közepére eső megjelenése is sokat segít. Gyakran találkozhatunk vele szaporodóhelyétől távolabb, erdős-ligetes területek napsütötte részein is.
Lárvája két(–három) évig fejlődik, ezért az állandó vizekben tud csak megélni. Ezt leszámítva szaporodóhelyét tekintve nem túl válogatós. Kedveli a magasabb növényzettel (nád, gyékény) erősen benőtt mocsaras, lápos állóvizeket, de megél lassú vízfolyású csatornákban is.
Élőhelyén számos más kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk.
A nőstény a petéket magánosan, elhalt, korhadó növényekbe rakja.
Értékszáma 5-ös.

Előfordulási adatok térképen: