Calopteryx virgo (Linnaeus, 1758) – Kisasszony szitakötő – Védett

Beautiful Demoiselle, Blauflügel-Prachtlibelle

Testhossz: 45–49 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és irodalom alapján): május közepe – szeptember vége (valószínűleg mindkét irányba túlnyúlhat)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Nagyobb termetük, csapongó, pillangószerű röptük és színes szárnyaik miatt a Calopteryx nem fajai könnyen, ránézésre azonosíthatók.

A két hazai faj hímjei általában szintén gyorsan elkülöníthetőek, mivel a virgo szárnyai – legalábbis a hazánkban élő alfaj(ok)nál – egészében színesek (sötéten pigmentáltak), a splendens szárnyain viszont széles sötét sávok vannak (a tő rész és általában a csúcs is áttetsző). Virgo alfajok közötti átmeneti példányoknál a szárnyak csúcsi része kis területen áttetsző. Mindkét Calopteryx-faj élénken, fémesen irizáló, de ha együtt mozognak megfigyelhető, hogy a virgo zöldesebb, a splendens kékesebb árnyalatú. A szárnyak sávos mintázata nem minden szögből látható jól, ezért érdemes további elkülönítő bélyegeket is figyelni. Ilyen a potroh végének (kb. S810) alsó fele, ami a virgo-nál vöröses, a splendens esetében halványsárgás. Különbség mutatkozik – nőstényeknél kevésbé – a szárnyak alakjában is. A virgo szárnyai kiszélesedők, „hasasabbak”.

A két faj nőstényeinek elkülönítése nehezebb. Azonos korú, nem kifejezetten öreg egyedeket megfigyelve általában jól látszik, hogy a virgo nőstények szárnyai barnásak, olykor vörösesbarnák, míg a splendens nőstények szárnyai zöldes (sárgászöld) színűek. Virgo nőstények szárnya a splendens nőstényekéhez képest kevésbé átlátszó. A szín és átlátszóság azonban a korral némiképp változik, öreg splendens nőstények már kevésbé különböznek a virgo nőstényektől. E mellett a fényviszonyok is csalókák lehetnek, tehát csak a színt alapul venni általában nem ajánlott. Ha sikerül az összecsukott szárnyakat oldalról megfigyelni, akkor használható bélyeg az álszárnyjegy (csak a nőstények szárnyain lévő fehér foltok) elhelyezkedése is, ami virgo-nál a splendens-éhez képest a szárnycsúcstól távolabb van. Ez azonban más szögből készült képeken csalóka lehet.

Fontos megjegyezni, hogy ismert a két faj hibridje. Hibrid egyedek, melyek átmeneti bélyegeket mutatnak, egyes populációkban – főleg ahol a két faj együtt vagy egymás szomszédságában él – valószínűleg nem olyan ritkák.

Az öregedéssel összefüggő színváltás a fajnál nem jelentős. Friss egyedek szeme felül vörösesbarnás, ami idős korra fokozatosan sötétedik, szinte fekete lesz. Öregebb, peterakás utáni nőstények potroha matt bevonatot kap.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Élőhelyétől nagyobb távolságokra ritkán tűnik fel.
Domb- és hegyvidéki, zömében beárnyékolt patakokhoz kötődő faj. Tiszta, oxigéndús vizekben szaporodik. Dombvidéki területeken, az ország egyes régióiban a két faj nem ritkán együtt fordul elő.
Szaporodóhelyén lehet egyedüli szitakötő vagy néhány fajjal – pl. Cordulegaster heros, Somatochlora meridionalis, Orthetrum brunneum, Onychogomphus forcipatus – osztozik.
A nőstény a petéket magánosan, vízi növények, néha gyökerek szöveteibe rakja. Peterakás közben néha teljesen lemerül a víz alá. A hím gyakran a közelben van és vigyázza a peterakó nőstényt. Lárvaként telel át, a lárva egy-két évig fejlődhet.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.