Coenagrion pulchellum (Vander Linden, 1825) – Gyakori légivadász

Variable Bluet, Variable Damselfly, Fledermaus-Azurjungfer

Testhossz: (33–)34–38 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április közepe – augusztus eleje

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Kezdőként a Coenagrion-fajok felismerése, azonosítása nagyobb odafigyelést igényel. Különösen igaz ez a nőstényekre. Méretben és megjelenésben hozzájuk hasonló az Erythromma lindenii és az Enallagma cyathigerum, de kissé hasonlóak az Ischnura-fajok is. A többi hasonló alkatú kisszitakötőnél – Platycnemis pennipes, további Erythromma-fajok, Pyrrhosoma nymphula – az eltérés még jelentősebb; kezdeti lépésként tehát ezek kizárása javasolt. A különbségeket lásd az adott fajoknál, illetve a hímeket és nőstényeket felsorakoztató mellékletekben!

A pulchellum a többi hazai Coenagrion-fajhoz képest általában karcsúbb, és átlagban kissé nagyobb. A potroh viszonylagos karcsúsága elsősorban a nőstény egyedeknél szembeötlő, melyek alkatra így közelebb állnak a hímekhez (ellentétben pl. a C. puella-val).

Mind a hím, mind a nőstény pulchellum változatos megjelenésű, rokonaihoz képest több szín- és mintázatbeli variációja létezik.
Hímek esetében az S2 mintázata – ami leginkább a C. scitulum-éhoz hasonló – a karcsútól a szélesig változhat. A toron lévő világos sávok a legtöbb esetben megszakítottak, és ilyenkor messziről is jól látható két világos „!”-jelet formáznak. Ritkábban olyan pulchellum hímek is előfordulnak, melyeknél e sávok nem megszakítottak. Az ilyen (!-jel nélküli) hímek téveszthetőek össze elsősorban az egyébként kisebb és zömökebb scitulum hímekkel. Ezeket az egyedeket jobban szemügyre véve általában jól látható beszűkülés a világos sáv potrohhoz közeli harmadánál. Ritkán az ellenkező eset is előfordul, azaz a hím torhátáról szinte teljesen hiányzik a világos mintázat.
Kisebb eltérés tapasztalható e két fajnál az S2 fekete mintázatában is, azonban az esetek többségében a legnagyobb különbség a potrohszelvényeken megjelenő fekete és kék szín kiterjedésében, arányában mutatkozik. Pulchellum-nál a fekete kiterjedtebb, a hímek potroha ezáltal összhatásában feketébb. Ha ez a különbség nem áll fenn, akkor a két faj hímjeinek elkülönítésénél az S3 mintázatának különbözősége segíthet, ami a scitulum-nál általában (de nem mindig!) tompán hegyesedő vagy hegyes, míg a pulchellum-nál oldalt elől tüskeszerűen csúcsos.

Rokoni körén belül – az eddigi tapasztalatok alapján legalábbis – a hazai pulchellum nőstények a legváltozatosabbak. A nyugat-európai irodalom általában két alapvető színváltozatot jelez: „blue”, illetve „green” vagy másutt „dark”. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik (de további kutatást igényel!), hogy hazánkban az S8-on is egyöntetűen sötét potrohú változat ritka. (Esetleg hiányzik is? Én mindenesetre még nem találkoztam vele.) Helyette mindkét típusból olyan egyedeket láthatunk, ahol az S8 világos (idősen kék, néha halványbarnás), általában kisebb fekete mintázattal. A sötét, S8-on is sötét változat egyébként megjelenésében nagyon hasonló a C. puella hasonló típusba sorolt nőstényeihez; itt az elkülönítésben elsősorban az előhát (pronotum) karéjossága segít, ami Coenagrion-fajok esetében egyébként is fontos bélyeg. Pulchellum nőstényeknél ez erősen hullámos, ezért mélyen háromkaréjú képet mutat. Azok az egyedek, ahol az S8 világos színű, míg a potroh többi szelvénye felül sötét, kissé emlékeztet az Ischnura elegans mintázatára. Az S8 világos színe egyébként lehet világosbarna, kék, ill. a két szín variációja, átmenete is, és általában (de nem mindig!) láthatunk rajta kisebb-nagyobb fekete mintázatot. A kék színváltozat úgy tűnik hazánkban valamivel ritkább, de ilyen egyedekkel is rendszeresen találkozhatunk. Ezeknél a középső potrohszelvények elülső harmada-ötöde idősebb korban kékes színű. Ez a színváltozat összetéveszthető a további hazai Coenagrion-fajok hasonló színezetű és mintázatú nőstényeivel, azonban – az alkat- és méretbeli különbségen túl – itt a legtöbb esetben (de nem mindig!) az S2 tor felé eső részén is kiterjedt világos szín van, tehát a fekete mintázat teljes szélességében nem fut ki a szelvény széléig, míg pl. a C. puella esetében igen. További vizsgálatot igényel, de úgy tűnik, hogy a pulchellum kék színváltozatánál hiányoznak vagy alig láthatóak a szelvények felszínén középen lévő „összekötő vonalkák”, melyek az egyébként hasonló puella, de különösen ornatum nőstényeknél határozottak.

A friss egyedek világos részei, elsősorban a toron lévő világos részek és sávok a család több fajához hasonlóan – eleinte sötétebb tónusú rózsás-narancsosak, majd kivilágosodnak és kezdetét veszi az öregedéssel járó színmódosulás, illetve a színváltozatok kialakulása. A mintázat halványabban már a friss egyedeken is megfigyelhető, ami a faji azonosítást – megfelelő fényképeken – lehetővé teszi. Hímeken már a kibújáskor megfigyelhető kékes árnyalat, elsősorban a potrohon. Eleinte a szemek felső része barnásvörös, majd idővel besötétedik, feketedik. (Vöröses szemmel esetleg felmerülhet az Erythromma najas és viridulum idős hímekkel való tévesztés kérdése, de azoknál – további különbségek mellett – a szem egészében élénkvörös.)

Nehezen ítélhető meg, további megfigyeléseket kíván annak eldöntése, hogy a már ivarérett nőstényeknél az öregedéssel milyen mértékű színváltás lehetséges. Mindenesetre a tor világos részének színezetében adult (peterakásban részt vevő) egyedeknél előfordul fehéres, rózsás, sárgás, zöld, illetve kék is.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Az ugyancsak nem ritka (sőt talán gyakoribb) C. puella-val sokszor együtt fordul elő, bár a két faj élőhely preferenciájában mindenképpen tapasztalható különbség. Ez talán úgy érzékelhető a legjobban, hogy a puella szaporodik tiszta, hűvösebb vizű új keletű bányatavakban is, a pulchellum lárva viszont megél erősen lápos, tőzeges vizekben is.
Élőhelyén, szaporodóhelyén számos más kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk.
Mindkét faj lárva állapotban telel át, tehát szükséges számukra az állandó vízborítás. A petéket mindkét faj tandemben, vízi növények, a legtöbbször hímárnövények szöveteibe rakja.

 

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.