Cordulegaster bidentata (Selys, 1843) – Hegyi szitakötő – Fokozottan védett

Sombre Goldenring, Two-toothed Goldenring, Gestreifte Quelljungfer

Testhossz: 69–83 mm (a nőstény termetesebb)

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és irodalom alapján): június – augusztus közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Nagy termetű szitakötőnk, mérete az Anax imperator-hoz hasonló. Cordulegaster-fajok egymással könnyen, más szitakötőkkel viszont nem téveszthetők.

A hím és nőstény színezete és mintázata hasonló; a friss és öreg egyedek színezete között eltérés alig mutatkozik. Elsősorban a szem színe alapján ismerhetjük fel a kort, miszerint a friss egyedek szeme üvegesen halvány barnás-sárgás (alul sötétebb), míg az idősebb egyedek szeme zöld. Friss egyedek szárnyjegye halvány, az öregeké feketés.

A hím és nőstény elkülönítésében – a jellegzetes viselkedésen túl – a potrohfüggelékek és a tojócső megfigyelése segít. Cordulagester nőstényeknek kifejezetten hosszú tojócsöve van, ami a potrohhal párhuzamos állásban azon jelentősen túlnyúlik.

A hazánkban biztosan előforduló két faj külön fajcsoportba tartozik: a bidentata a „bidentata-complex”-be, míg a heros a „boltonii-complex”-be. Ezért az eltérés közöttük számottevő, bár nem látványos. Felismeréshez legjobban az oldalirányból készült fotó használható, ahol tisztán látszik a toroldal mintázata és a potroh. Bidentata-nál a potroh középső szelvényein lévő sárga foltok hegyes vagy hegyesedő háromszögletűek, néha ívesek és hosszan hegyesedők. Heros-nál viszont többé-kevésbé gyűrűszerűek és a tor alsó részén előre nyúlnak. Lényeges különbség az S1 sárga mintázata, ami a bidentata-nál a torszelvény középen vagy följebb van és kisebb kiterjedésű ép szélű folt, heros-nál viszont alul található (hasoldalig ér) és viszonylag nagy kiterjedésű, előrefelé hullámos szélű folt. További támpont lehet hímek esetében a szárnyerezet különbözősége a mellékelt ábra szerint. A jelzett szárnytő háromszögben az osztott cellák száma bidetata esetében 3, heros esetében 4(–5). Ez fotókon gyakran jól látható, ahogyan a két vállfolt  is. Bidentata-nál e foltok hátsó és külső sarka egyenes oldalú, heros-nál a hosszabbik oldal jellegzetesen homorúan íves. Különbség van a hímek potrohfüggelékeinek alakjában is, de ez fotóról általában nehezen értelmezhető. Több helyen jelzik ún. „betétsáv” (a tor oldalán lévő két nagy sárga folt közötti fekete terület kisebb sárga mintázata) meglétét vagy hiányát. Heros-nál ez rendszerint nagyobb kiterjedésű egy-két folt vagy több kisebb folt, bidentata-nál gyakran (de nem mindig!) hiányzik. Kizárólagos bélyegnek tehát ez nem tekinthető.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Az eddigi ismeretek alapján hazánkban a fent említett két faj fordul elő, azonban érdemes figyelni, főleg az Északi-középhegységben az észak-, illetve nyugat-európai elterjedésű C. boltonii esetleges feltűnésére is!
Hegyiszitakötők megfigyelése viszonylag könnyű, mivel az ivarérett hímek alacsonyan a patak felett oda-vissza járőröznek; és a nőstények függőleges tartású, föl-le mozgó peterakása is látványos jelenség.
A bidentata és heros szaporodóhelyük tekintetében is eltérést mutat. Míg a bidentata a magasabb hegyi régió kisebb, olykor éppen csak csordogáló patakjaiban él, a heros a dombvidéki és hegylábi, nagyrészt árnyékolt nagyobb patakok lakója. Mindkét faj lárvája több (3–5) évig fejlődik.
Hegyvidéki zárt erdőkben, szurdokok, árkok aljában csordogáló erekben egyedüli szitakötőfaj lehet. Nagyobb vízhozamú, legalább részben mocsári növényzettel benőtt csermelyekben, kis patakokban megjelenhet mellette néhány további faj is, pl. Calopteryx virgo.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.