Cordulegaster heros (Theischinger, 1979) – Ritka hegyiszitakötő – Fokozottan védett, Natura 2000 jelölő

Kétcsíkos hegyi szitakötő
Balkan Goldenring, Große Quelljungfer

Testhossz: 77–96 mm (a nőstény termetesebb)

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): június közepe – augusztus közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

A legnagyobb termetű szitakötőnk. Cordulegaster-fajok egymással könnyen, más szitakötőkkel viszont nem téveszthetők.

A hím és nőstény színezete és mintázata hasonló; a friss és öreg egyedek színezete között eltérés alig mutatkozik. Elsősorban a szem színe alapján ismerhetjük fel a kort, miszerint a friss egyedek szeme üvegesen halvány barnás-sárgás (alul sötétebb), míg az idősebb egyedek szeme zöld. Friss egyedek szárnyjegye halvány, az öregeké feketés.

A hím és nőstény elkülönítésében – a jellegzetes viselkedésen túl – a potrohfüggelékek és a tojócső megfigyelése segít. Cordulagester nőstényeknek kifejezetten hosszú tojócsöve van, ami a potrohhal párhuzamos állásban azon jelentősen túlnyúlik.

A hazánkban biztosan előforduló két faj külön fajcsoportba tartozik: a heros a „boltonii-complex”-be, míg a bidentata a „bidentata-complex”-be. Ezért az eltérés közöttük számottevő, bár nem látványos. Felismeréshez legjobban az oldalirányból készült fotó használható, ahol tisztán látszik a toroldal mintázata és a potroh. Heros-nál a potroh középső szelvényein lévő sárga foltok többé-kevésbé gyűrűszerűek és a tor alsó részén előre nyúlnak, bidentata esetében pedig hegyes vagy hegyesedő háromszögletűek, néha ívesek és hosszan hegyesedők. Lényeges különbség az S1 sárga mintázata, ami heros-nál alul található (hasoldalig ér) és viszonylag nagy kiterjedésű, előrefelé hullámos szélű folt, míg a bidentata-nál inkább középen van és kisebb kiterjedésű, ép szélű folt. További támpont lehet hímek esetében a szárnyerezet különbözősége a mellékelt ábra szerint. A jelzett szárnytő háromszögben az osztott cellák száma heros esetében 4(–5), bidetata esetében 3. Ez fotókon gyakran jól látható, ahogyan a két vállfolt is. Heros-nál e foltok hátsó és külső sarka a hosszabbik oldalnál jellegzetesen homorúan íves, bidentata-nál egyenes oldalú. Különbség van a hímek potrohfüggelékeinek alakjában is, de ez fotóról általában nehezen értelmezhető. Több helyen jelzik ún. „betétsáv” (a tor oldalán lévő két nagy sárga folt közötti fekete terület kisebb sárga mintázata) meglétét vagy hiányát is. Heros-nál ez rendszerint nagyobb kiterjedésű egy-két folt vagy több kisebb folt, bidentata-nál gyakran (de nem mindig!) hiányzik. Kizárólagos bélyegnek tehát ez nem tekinthető.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Az eddigi ismeretek alapján hazánkban a fent említett két faj fordul elő, azonban érdemes figyelni, főleg az Északi-középhegységben az észak-, illetve nyugat-európai elterjedésű C. boltonii esetleges feltűnésére is!
Hegyiszitakötők megfigyelése viszonylag könnyű, mivel az ivarérett hímek alacsonyan a patak felett oda-vissza járőröznek; és a nőstények függőleges tartású, föl-le mozgó peterakása is látványos jelenség.
A heros és bidentata szaporodóhelyük tekintetében is eltérést mutat. Míg a heros a dombvidéki és hegylábi, nagyrészt árnyékolt nagyobb patakok lakója, a bidentata a magasabb hegyi régió kisebb, olykor éppen csak csordogáló patakjaiban él. Ezzel együtt a két faj bizonyos élőhelyeken együtt is előfordulhat.
A C. heros élő-, illetve szaporodóhelyén gyakran fordul elő Calopteryx virgo, de nyíltabb helyeken, ahol némi szegélynövényzet is nő, olykor társul hozzá Somatochlora meridionalis, Orthetrum coerulescens, illetve Libellula fulva is.
Mindkét faj lárvája több (3–5) évig fejlődik.

A fajról még itt olvashatunk.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.