Crocothemis erythraea (Brullé, 1832) – Déli szitakötő

Broad Scarlet, Scarlet Darter, Feuerlibelle, Westliche Feuerlibelle

Testhossz: 36–45 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): május eleje – október közepe (olykor még tovább)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Családba (Libellulidea) tartozó további hazai rokonaitól széles, lapított potroha jól elkülöníti. Sympetrum-fajoknál kissé nagyobb, erőteljesebb, zömökebb szitakötő. Szárnytöveinél lévő nagyobb narancssárgás foltjai miatt olykor összetévesztik az egyébként jelentősen különböző Sympetrum flaveolum-mal. A faj fontos bélyege (mindkét ivarnál) a szemek alsó-hátsó részének kékes színe. Ehhez hasonló színeződést rokoni körében még a Sympterum fonscolombii-nál találunk. E mellett a fonscolombii szárnyai hasonlóképpen sárga foltosak, de ezeket leszámítva a két faj egymástól jelentősen eltér. A számos megkülönböztető bélyeg közül érdemes kiemelni a fonscolombii kontrasztosan sávos lábait, mintázottabb toroldalát és persze karcsúbb alkatát.

A friss egyedek szeme üvegesen szürkés-barnás, de a kékes rész már ilyenkor is elég jól kivehető. Friss és immatur nőstények és hímek színezete egyformán élénkebb barnássárga, narancsos. Ebben a korban a nemek elkülönítése a potrohfüggelékek alakja és elhelyezkedése alapján a legegyszerűbb. Az erőteljesebb testalkat, szélesebb potroh mellett a fiatalabb korban hasonló színezetű Sympetrum– és Orthetrum-fajoktól való elkülönítését segítheti  a toron felül a szárnyak között lévő világos sáv is. Segítség lehet az is, hogy Orthetrum-oknál az elülső szárny szegélymezejében minimum 11 szegélyharántér van, Sympetrum-oknál ez jóval kevesebb, általában 7–8, míg a Crocothemis kb. 10 szegélyharánterével e két nem közé esik.

Az adult hím Crocothemis erythraea a legpirosabb szitakötőnk. Nem csak a test egésze, de – a kékes részt leszámítva – a szem, az arcrész és a lábak is szinte egyöntetűen élénk pirosak. Vöröses a szárnyak főerezete és a szárnyjegy is. Egyedül a szárnyak, elsősorban a hátsó szárnyak tövénél lévő narancssárga foltok képeznek némi kontrasztot. Az átszíneződő, már piros hímeken hosszabb ideig láthatunk sárga gyűrűket a potrohszelvények határain.
Adult korban a nőstény sárgás-barnás, de fontos tudni, hogy előfordulnak hímekhez hasonló (andromorph) pirosas színű nőstények is. Ilyenkor oldalirányból a hüvelybillentyű megléte, felülről a potrohfüggelékek alakja segíti az elkülönítést.

A hímek élénkpiros színe öregen kissé sötétebb, vörösesebb lesz. Az öreg nőstények színei sötétednek, az egész állat fakóbbá válik és olykor megjelenik a potrohon vöröses színeződés is.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Gyakori faj, főleg sík vidékeinken. Az élénk színezetű adult hímek víz szélén vagy vízben álló kórókon, karókon, behajló ágakon, nádszálakon stb. pihennek, és revírjükben egy-egy kört téve gyakran ugyanoda szállnak vissza.
Dúsabb növényzetű állandó vizű tavakban, mocsarakban, lassan áramló vizű csatornákban sokfelé szaporodik. Megél szikes tavakban is.
A nőstény a petéket magánosan, röptében, potrohának végét a vízbe mártogatva rakja.
Lárvaként telel át; nem kizárt, hogy egy évben két nemzedéke is kifejlődik.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.