Gomphus flavipes (Charpentier, 1825) – Sárgás szitakötő – Védett

Stylurus flavipes (Linnaeus, 1758)
River Clubtail, Yellow-legged Clubtail, Asiatische Keiljungfer

Testhossz: 50–55 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és irodalom alapján): május vége – szeptember eleje (olykor október elejéig)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Más nagyszitakötőktől eltérően a folyami szitakötők (Gomphidae) szemei (összetett szemek) egymástól távol állnak. A hímek viszonylag könnyen felismerhetőek potrohvégük jellegzetes, „bunkószerű” kiszélesedéséről is. Jellemző még a toron lévő élénk, csíkos-sávos mintázat, mely a fajok felismerésében is fontos szerepet játszik.

A hazai négy folyami szitakötő közül az Onychogomphus forcipatus nőstények potrohának mintázata jelentősen eltérő. E faj hímjét könnyű felismerni a nagy, szinte szögletesen, derékszögben behajló felső potrohfüggelékekről. Az Ophiogomphus cecilia – melynek tor és potrohmintázata, illetve idősebb kori színezete rokonaitól szintén eltérő – hímjének potrohfüggeléke a flavipes-éhez képest kicsi és halvány színű. Flavipes-re leginkább a G. vulgatissimus hasonlít, azonban a torhát mintázata jól láthatóan eltér; illetve az S8 és S9 felül a vulgatissimus-nál fekete, a flavipes-nél viszont itt is van sárga mintázat. E mellett vulgatissimus lábainak színe inkább fekete, míg a flavipes combjain rendszerint túlsúlyban van a sárga szín.

A nagyon friss flavipes egyedek mintázata halványabb, alapszíne zöldes-sárgás, később barnás szárnyjegyük szintén sárgászöld, áttetsző. A fiatal egyedek szeme üvegesen világosbarnás-szürkés.

Az immatur hím és nőstény sárga-fekete színezete és mintázata első ránézésre hasonló, de a potroh felszínének mintázatában – látványosabban az S1-en és S2-n – láthatunk eltéréseket. Az ivarokat azonban a legkönnyebben a potroh alakja, a potrohfüggelékek száma és alakja alapján különíthetjük el. Fényképeken is rendszerint jól látszik, hogy a hímek négy potrohfüggeléke nagyobb, „karmosan” ívelt.

Adult, de különösen öreg egyedek esetében az ivarok között színben is mutatkozik eltérés. Ilyenkor a hímek szeme már élénk világosabb kék, míg a nőstényeké inkább csak zöldes, zöldeskék. A hímek torán és potrohán megjelenik egy halvány világoskék árnyalat, míg a nőstények öregen is sárga alapszínűek maradnak.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

A két Gomphus-faj elkülönítésében segítségünkre van még a repülési időszakuk is. A vulgatissimus már április második felében megjelenhet, és repülési időszaka szinte véget ér addigra (kis átfedés van/lehet!), mire a flavipes megjelenik.
Szaporodóhelyétől olykor nagyobb, több km-es távolságokra is feltűnik, de általában annak közelében láthatjuk. Megfigyelésének nehézsége függ az élőhely adottságaitól. Viszonylag könnyű megtalálni kisebb folyók mellett, ahol keskeny sávban – gyakran mezőgazdasági kultúrák között – szegélyez természetközeli vegetáció. Az állatok szívesen tartózkodnak az alacsonyabb, kórós növényzeten (pl. selyemkórós foltokban).
Kisebb-nagyobb folyóinkban szaporodik, de megfigyelték már bányatavakban is.  Szaporodóhelyén általában jellemző a Calopteryx splendens, a Platycnemis pennipes, olykor az Ischnura elegans és Orthetrum albistylum.
A nőstény a petéket magánosan, potrohát a vízbe bele-belemerítve repülés közben rakja. Lárvája valószínűleg 3 évig fejlődik.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.