Lestes barbarus (Fabricius, 1798) – Foltosszárnyjegyű rabló

Western Willow Spreadwing, Willow Emerald Damselfly, Migrant Spreadwing,
Südliche Binsenjungfer

Testhossz: 40–45 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): május közepe – október eleje

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

A rabló nem (Lestes és Chalcolestes) felismerése kis gyakorlattal viszonylag könnyű. A nem fajaira pihenő helyzetben szétnyitott szárnytartás jellemző. (Érdemes azért megjegyezni, hogy friss és néha öreg egyedeket összecsukott szárnyakkal is láthatunk.) További jellemző vonás a hímek nagy és ívesen összehajló két felső potrohfüggeléke; valamint a nőstények potrohvégének a megszokottnál is erőteljesebb, még „bunkószerűbb” megvastagodása.

Lestesés Chalcolestes-fajok eleinte sárgás árnyalatú fémes zöld színe az öregedéssel egyre inkább sötétebb, bronzos színre vált. Ez hímeken és nőstényeken egyaránt megfigyelhető.

A Chalcolestes, illetve Lestes nemen belül a fajok biztos elkülönítése – különösen friss állapotban – alaposabb szemrevételezést igényel. Elsőként érdemes a fej hátoldalát, a szemek mögötti részt megnézni, mert ennek színe általában kortól függetlenül jól használható bélyeg. Barbarus-nál ezen a részen sárga színt látunk, mely a legtöbb rokon fajt azonnal kizárja, ugyanis azoknál sötét, kékes-szürkés ez a terület. Fontos megjegyezni, hogy e terület színe idővel sötétedik, előbb világosbarnás, majd a kifejezetten öreg egyedeknél sötétbarna, illetve sötétbarnán hálózatosan erezett lesz. Ez alapján a bélyeg alapján ilyenkor nehezebb lehet az elkülönítés. Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a nagyon friss egyedeknél ez a terület még szürkés-sárgás lehet azon fajoknál is (pl. Chalcolestes viridis), melyeknél kicsivel később már sötét. Szerencsére további támpontok is a rendelkezésünkre állnak, melyek e bélyeg nélkül is a segítségünkre vannak. Ezekről az egyes fajoknál olvashatunk.

Másik hazai Lestes-faj, melynél a jelzett terület hasonlóképpen sárga, a L. virens. E két faj közül a virens kisebb (a legkisebb hazai rabló). Friss egyedek megkülönböztetésében, ahol a szárnyjegy még halvány, egyszínű szennyes fehéres-sárgás, a tor oldalain felül lévő világos sávok segítenek. Barbarus-nál az oldalsávok jól láthatóan vastagabbak, mint a tor közepén lévő sáv. Virens-nél ellenben vékonyak, vastagságuk kb. a tor közepén lévő sávéval azonos. Később, amikor már kialakul a szárnyjegy jellegzetes színe és mintázata, a határozás jóval könnyebb. Ilyenkor a barbarus szárnyjegye két színű, egy világosabb és egy sötétebb, barnás részből áll, míg a virens szárnyjegye egyszínű világosabb vagy sötétbarna, és a rövid oldalakon gyakran láthatunk világos vonalkákat. A két faj adult és öreg hímjei jelentősen különböznek, mivel a barbarus-on később sincs hamvas-kékes rész, míg a virens hímeken a tor alsó része, valamint az S9 és S10 ilyen. Hímek esetében különbség mutatkozik a felső potrohfüggelékek színében (bár ez kortól is függ), illetve az alsó függelékpár alakjában, de ezek az egyébként fontos bélyegek a fotókon nem mindig látszanak megfelelően.

Virens-től eltérően a barbarus két ivarának színezete kortól függetlenül hasonló. A hím, illetve nőstény felismerését a látható ivari jegyek segítik.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Az egyik leggyakoribb rablófaj. Szaporodóhelyétől gyakran nagyobb távolságokra is feltűnik, olykor lakott területeken (parkokban, kertekben) is találkozhatunk vele.
A gyorsan felmelegedő, sekély, nyár közepére gyakran teljesen kiszáradó, növényzettel közepesen-dúsan benőtt mocsarakban szaporodik. Szikes mocsarakban is gyakori; és megjelenik tartósabban belvizes szántókon is.
Szaporodóhelyein általában néhány további kis- és nagyszitakötővel is találkozhatunk. Gyakran együtt fordul elő, illetve szaporodik további Lestes-fajainkkal, erősen szikes zsiókásokban pl. Lestes macrostigma-val. Nagyszitakötők közül egyes élőhelyein jellemző lehet az Aeashna affinis, a Sympetrum meridionale és striolatum.
Peterakása tandemben történik. A nőstény a petéket lágyszárú fajok – pl. szittyók (Juncus spp.), sások (Carex spp.) és zsiókák (Bolboschoenus spp.) – szöveteibe rakja. Pete alakban tele át, a lárva a következő évben, 2–3 hónap alatt fejlődik imágóvá.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.