Lestes dryas Kirby, 1890 – Réti rabló – Védett

Robust Spreadwing, Scarce Emerald Damselfly, Glanzende Binsenjungfer

Testhossz: 35–40 mm

Repülési időszak (saját tapasztalat és szakirodalom alapján): május eleje – szeptember közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

A rabló nem (Lestes és Chalcolestes) felismerése kis gyakorlattal viszonylag könnyű. A nem fajaira pihenő helyzetben szétnyitott szárnytartás jellemző. (Érdemes azért megjegyezni, hogy friss és néha öreg egyedeket összecsukott szárnyakkal is láthatunk.) További jellemző vonás a hímek nagy és ívesen összehajló két felső potrohfüggeléke; valamint a nőstények potrohvégének a megszokottnál is erőteljesebb, még „bunkószerűbb” megvastagodása.

Lestes- és Chalcolestes-fajok eleinte sárgás árnyalatú fémes zöld színe az öregedéssel egyre inkább sötétebb, bronzos színre vált. Ez hímeken és nőstényeken egyaránt megfigyelhető.

A Chalcolestes, illetve Lestes nemen belül a fajok biztos elkülönítése – különösen friss állapotban – alaposabb szemrevételezést igényel. Elsőként érdemes a fej hátoldalát, a szemek mögötti részt megnézni, mert ennek színe általában kortól függetlenül jól használható bélyeg. Dryas-nál ezen a részen sötétebb, hamvas kékesszürke színt látunk, mely két rokonát (L. barbarus, L. virens) azonnal kizárja, ugyanis azoknál világos, sárgás ez a terület. Fontos megjegyezni, hogy e terület színe az említett fajoknál idővel sötétedik, sárgából előbb világosbarnás, majd a kifejezetten öreg egyedeknél sötétbarna, illetve sötétbarnán hálózatosan erezett vagy foltos lesz. Ez alapján a bélyeg alapján ilyenkor nehezebb lehet az elkülönítés. Szerencsére további támpontok is a rendelkezésünkre állnak, melyek e bélyeg nélkül is a segítségünkre vannak. Ezekről az egyes fajoknál olvashatunk.

A kissé nagyobb Chalcolestes viridis-nél a szem mögötti terület hasonló színezetű. Hímeknél segítség lehet, hogy a Ch. viridis felső potrohfüggeléke – legalább felül – fehéres, míg a dryas és sponsa potrohfüggeléke – idősebb korban – egyöntetűen sötét. Az idősebb nőstények elkülönítése nehezebb. Ch. viridis toroldalán (a hímekén is!) előre mutató, néha kissé íves, csapszerű, tüskeszerű mintázat van. Dryas és sponsa toroldalán ugyanott csak rövidebb tüske vagy kisebb sarkos törés található. A szárnyjegyek színe nagymértékben a fényviszonyok és a kor függvénye, megbízható bélyegként nem mindig használható.

A Lestes dryas és L. sponsa elkülönítése általában nem könnyű feladat. A dryas a sponsa-hoz képest robusztusabb felépítésű, de ez csak nagyobb gyakorlattal érzékelhető. Az immatur dryas színezete sötétebb metálzöld, néhol kékes, a világos részeken pedig halványsárgás, hiányzik róla az immatur sponsa-ra jellemző határozott narancsos színárnyalat. Később a határozáshoz mindenképpen szükséges a közeli és részletgazdag fényképfelvétel. Hímeket – kortól függetlenül – az alsó potrohfüggelékek alapján lehet a legbiztosabban elkülöníteni. Dryas-nál ezek a függelékek vaskosabbak, a végük hirtelen, kanálszerűen kiszélesedik. Csúcsi részük általában befelé hajlik (de ez fotókon nem mindig látható egyértelműen). Sponsa hímeknél az alsó potrohfüggelékek karcsúbbak, a végük nem vagy csak kissé és fokozatosan szélesedik ki; többé-kevésbé egyenesek vagy kissé ívesen összehajlók. Adult hímek esetében a színezet is a segítségünkre lehet, bár a különbségek nem markánsak. Dryas-nál felül az S2 hátulsó harmada rendszerint nem hamvas, hanem a potroh többi részéhez hasonló fémesen zöld, bronzos színű. A határvonal a hamvas és nem hamvas rész között határozott, gyakran éles. Sponsa-nál ezen a területen szintén gyakran átlátszik a potroh fémes alapszíne, de több-kevesebb hamvas bevonat itt is van, a határvonal pedig elmosódottabb.

A két faj nőstényének elkülönítése szintén nem könnyű. Ha jól látszik a képen, akkor segítség lehet az S1 mintázata, ami dryas-nál kettő nagyjából négyzet alakú sötét (zöldes, bronzos) folt, melyeknek az elülső külső sarka határozottan szögletes, sarkos. Sponsa-nál viszont ugyanitt kettő, kissé háromszöghöz közelítő foltot látunk, melyek külső elülső sarka „lecsapott”. Ennél általában jobban látszik képeken a tor oldala. Dryas-nál az első lábak fölött az előtor szelvényére felül kiterjed a sötét (zöldes, bronzos) szín, míg sponsa-nál ez a rész világos. Középső lábak fölött a toron dryas-nál szintén egybefüggő sötét részt találunk, sponsa-nál viszont itt egy világos területtel határolt sötét folt van. Fontos megjegyezni, hogy idősebb egyedeknél a tor alsó részének hamvasodásával az éles határvonalak elmosódnak, és ilyenkor ezek a bélyegek már nehezen használhatóak. Amennyiben sikerül a potroh végét oldal irányból lencsevégre kapni, megfigyelhető az is, hogy dryas nőstények alul lévő peterakó szerve (ovipositor) határozottan túlnyúlik az S10 szelvény végén, míg sponsa nőstényeknél ez rövidebb, kb. a szelvény határáig ér.

Nőstényének van a hímhez kissé hasonló színezetű, a tor alsó felén hamvasodó, élénk kék szemű változata is.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

A fajról viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezem. Szaporodóhelyétől nagyobb távolságra valószínűleg csak ritkán bukkan fel.
A gyorsan felmelegedő, sekély, nyár közepére gyakran teljesen kiszáradó, növényzettel közepesen vagy dúsan benőtt mocsarakban szaporodik. Szikesedő mocsarakban is megél.
Szaporodóhelyein általában több további kis- és nagyszitakötővel is találkozhatunk. Gyakran együtt fordul elő, illetve szaporodik további Lestes-fajainkkal, az Aeshna affinis-szel, a Libellula quadrimaculata-val, a Sympetrum meridionale-val és striolatum-mal.
Peterakása rendszerint tandemben történik, de ritkán magánosan petéző nőstényt is láthatunk. A nőstény a petéket mocsári lágyszárú fajok (pl. sások, kákák, pázsitfűfélék) szöveteibe rakja.
Pete alakban telel át, a lárva a következő évben, 2–3 hónap alatt fejlődik imágóvá.
Értékszáma 2-es.

Előfordulási adatok térképen:

A fajról még itt olvashatunk.