Lestes virens (Charpentier, 1825) – Tavi rabló

Lestes virens vestalis (Rambur, 1842)
Small Spreadwing, Kleine Binsenjungfer

Testhossz: 30–39 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): május közepe – október vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

A rabló nem (Lestes és Chalcolestes) felismerése kis gyakorlattal viszonylag könnyű. A nem fajaira pihenő helyzetben szétnyitott szárnytartás jellemző. (Érdemes azért megjegyezni, hogy friss és néha öreg egyedeket összecsukott szárnyakkal is láthatunk.) További jellemző vonás a hímek nagy és ívesen összehajló két felső potrohfüggeléke; valamint a nőstények potrohvégének a megszokottnál is erőteljesebb, még „bunkószerűbb” megvastagodása.

Lestes- és Chalcolestes-fajok eleinte sárgás árnyalatú fémes zöld színe az öregedéssel egyre inkább sötétebb, bronzos színre vált. Ez hímeken és nőstényeken egyaránt megfigyelhető.

A Chalcolestes, illetve Lestes nemen belül a fajok biztos elkülönítése – különösen friss állapotban – alaposabb szemrevételezést igényel. Elsőként érdemes a fej hátoldalát, a szemek mögötti részt megnézni, mert ennek színe általában kortól függetlenül jól használható bélyeg. Virens-nél ezen a részen sárga színt látunk, mely a legtöbb rokon fajt azonnal kizárja, ugyanis azoknál sötét, kékes-szürkés ez a terület. Fontos megjegyezni, hogy e terület színe idővel sötétedik, sötéten foltosodik, előbb világosbarnás, majd a kifejezetten öreg egyedeknél sötétbarna lesz. Ez alapján a bélyeg alapján ilyenkor nehezebb lehet az elkülönítés. Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a nagyon friss egyedeknél ez a terület még szürkés-sárgás lehet azon fajoknál is (pl. L. viridis), melyeknél kicsivel később már sötét. Szerencsére további támpontok is a rendelkezésünkre állnak, melyek e bélyeg nélkül is a segítségünkre vannak. Ezekről az egyes fajoknál olvashatunk.

Másik hazai Lestes-faj, melynél a jelzett terület hasonlóképpen sárga, a L. barbarus. E két faj közül a virens kisebb (a legkisebb hazai rabló). Friss egyedek megkülönböztetésében, ahol a szárnyjegy még halvány, egyszínű szennyes fehéres-sárgás, a tor oldalain felül lévő világos sávok segítenek. Ezek a virens-nél vékonyak, vastagságuk kb. a tor közepén lévő sávéval azonos. Barbarus-nál viszont az oldalsávok lényegesen vastagabbak, mint a tor közepén lévő sáv. Később, amikor már kialakul a szárnyjegy jellegzetes színe és mintázata, a határozás jóval könnyebb. Ilyenkor a barbarus szárnyjegye két színű, egy világosabb és egy sötétebb, barnás részből áll, míg a virens szárnyjegye egyszínű világosabb vagy sötétbarna, és a rövid oldalakon gyakran láthatunk világos vonalkákat.
Friss és korai immatur virens-ek színezetében acélos-kékes árnyalatot is megfigyelhetünk.

A két faj adult és öreg hímjei jelentősen különböznek, mivel a barbarus-on később sincs hamvas-kékes rész, míg a virens hímeken a tor alsó része, valamint az S9 és S10 ilyen. Ezt megelőzően, immatur állapotban a virens hímje fémzöld és fehéressárga mintázatú, a szeme felül barnás. Adult virens hímek szeme viszont felül élénk kékre vált. A fej mögötti sárga részt leszámítva az adult virens hím hasonló a sponsa és dryas fajok hímjeihez, azonban azoknál az S1 és S2 is többé-kevésbé hamvas-kékes színezetű.

Hímek esetében különbség mutatkozik a felső potrohfüggelékek színében (bár ez kortól is függ), illetve az alsó függelékpár alakjában, de ezek az egyébként fontos bélyegek a fotókon nem mindig látszanak megfelelően.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Megfigyelések alapján hazánkban a faj vestalis nevű alfaja fordul elő.
Rokonaihoz hasonlóan kedveli a gyorsan felmelegedő, időszakosan akár ki is száradó, lágyszárú növényzettel dúsan benőtt mocsarakat, beleértve a nagyobb tavak szegélyzónáját is. Szikesedő mocsarakban is előfordul.
Szaporodóhelyén több kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk. Gyakran együtt fordul elő, illetve szaporodik további Lestes-fajainkkal. Nagyszitakötők közül egyes élőhelyein jellemző lehet a Sympetrum meridionale és striolatum.
Peterakása általában tandemben, olykor magánosan történik. A nőstény a petéket lágyszárú fajok – pl. szittyók (Juncus spp.), sások (Carex spp.) és zsiókák (Bolboschoenus spp.) – szöveteibe rakja. Pete alakban telel át, a lárva a következő évben, néhány hónap alatt fejlődik imágóvá.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.