Ophiogomphus cecilia (Fourcroy, 1785) – Erdei szitakötő – Védett, Natura 2000 jelölő

Green Snaketali, Green Clubtail, Grüne Flussjungfer

Testhossz: 50–60 mm

Repülési időszak (irodalom alapján): május közepe – szeptember vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Más nagyszitakötőktől eltérően a folyami szitakötők szemei (összetett szemek) egymástól távol állnak. A hímek viszonylag könnyen felismerhetőek potrohvégük jellegzetes, „bunkószerű” kiszélesedéséről is. Jellemző még a toron lévő élénk, csíkos-sávos mintázat, mely a fajok felismerésében is fontos szerepet játszik.

Az Ophiogomphus cecilia rokonaitól gyorsan és könnyen megkülönböztethető, mivel mindkét ivar fején (beleértve az arc részt is), torán, illetve az S1 és S2 mintázatában megjelenik zöld, sárgászöld szín, a potroh további szelvényein pedig narancsos sárga szín van. Ezek már a friss egyedeken is elég jól láthatóak. E mellett a tor és potroh mintázata is mutat eltéréseket, így például a tor feketés mintázata vékonyabb. Rokonaihoz képest a hím felső potrohfüggelékei rövidek, a színük pedig halvány, szennyessárgás (Gomphus-fajok esetében ez feketés). Az Onychogomphus forcipatus hímjei olykor kissé hasonló színűek, de e fajnál a tor markánsabban rajzolt, és a viszonylag nagy felső potrohfüggelékek szinte szögletesen, derékszögben behajlók.

A friss egyedek mintázata eleinte halványabb, szeme üvegesen barnás. Később feketés szárnyjegyük frissen áttetsző. Az öregebb állatok zöld színe egyre sötétebb és fénylőbb.

E fajnál az ivarok színezete nagyon hasonló, a mintázatban is csak kisebb eltérések vannak. A hím és nőstény elkülönítésében a potroh és potrohfüggelékek alakja segít. A hímhez hasonlóan világos potrohfüggelékű nőstény robusztusabb, potrohának sárgás színe kissé élénkebb.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

A fajra kifejezetten jellemző, hogy szaporodóhelyétől nagy távolságokra elkóborol. Kedveli az erdei tisztásokat, napsütötte erdőszegélyeket.
Gyors folyású, hűvösebb vizű, oxigéndús, durvább alzatú folyóink adják a több (2–4) évig fejlődő lárva élőhelyét.
A nőstény a petéket magánosan, potrohát a vízbe bele-belemerítve repülés közben rakja.

A fajról még itt olvashatunk.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.