Platycnemis pennipes (Pallas, 1771) – Széleslábú szitakötő

Blue Featherleg, White-legged Damselfly, Blaue Federlibelle

Testhossz: 35–37 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április vége – szeptember vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

A Coenagrionidae család (légivadászok) legtöbb fajához méretében és alkatát tekintve is hasonló, azonban kis gyakorlattal könnyen felismerhetjük. Több, fényképeken is rendszerint jól látható bélyeg segíti az azonosítását. A lábszárak – főleg a hímek esetében – középtájt erősen kiszélesedők, lapítottak. (Ez a legtöbbször jól látható, de ha nem megfelelő szögből nézzük, előfordul, hogy ebből semmit nem látunk.) A tor oldalán egymáshoz közel kettő vékonyabb sötét sáv húzódik. E mellett jelentősen különbözik a fejtető és a potroh mintázata is. Utóbbin a vége felé (kb. az S7–S9-en) felülről nézve egy középen „hasított” feketés mintázat van. Ezekhez hasonló mintázatot más hazai kisszitakötőn nem találunk. Az adult egyedek szárnyjegye mogyorószínű (a nőstényeké világosabb), ami szintén segítheti a felismerését.

A frissen kibújt egyedek világos részei, elsősorban a toron lévő világos részek és sávok, illetve a lábszárak – hasonlóan a legtöbb kisszitakötőhöz – eleinte sötétebb tónusú rózsás-narancsosak, majd kezdetét veszi az öregedéssel járó színmódosulás, illetve a színváltozatok kialakulása. A fajra jellemző mintázat halványabban már a friss egyedeken is megfigyelhető, de fontos megjegyezni, hogy a toroldal kettős sávja – különösen egyes nőstényeken – csak később lesz látható. Nagyon friss egyedek szárnyjegye még szennyesfehér, szürkés.

Nagyon friss egyedeken a szárnyjegy még szennyesfehér.

Később, immatur korban a nőstény halványabb rózsás-narancsos, majd élénkebb narancsos színű lesz, a potroh középső része pedig kivilágosodik. A szem színe ilyenkor felül sárgásbarna, alul szürkés. A hím alapszíne világosabb a potrohon enyhe kékes árnyalattal; szürkés szeme felül halványabban barnás.

Az idős hímek összhatásukban világoskékek. Fiatalabb adult hímek tora eleinte halvány ciánzöldes, majd idősödve fokozatosan egyre kékesebb tónusú lesz. Nőstényeken pedig kialakul a színváltozatnak megfelelő színesebb toroldal és potroh, bár e színváltozatok öregedéssel összefüggő viszonya még további vizsgálatokat kíván. Az adult nőstények összhatásukban szintén halványak (főleg a potroh felszínén), ugyanakkor az öreg nőstények potroha valamelyest besötétedik. Míg az adult hímek színezete viszonylag egységes, inkább csak a fekete mintázat erőteljességében, kiterjedésében van különbség, a nősténynek több színváltozata létezik. Megfigyelhetünk fehéres, halványsárgás, halványzöldes, illetve hímhez hasonló (andromorph jelleg) kékes torú egyedeket is. Adult–öreg hímek szeme kék (felül sötétebb), a hasonló korú nőstények szeme lehet kékes.

Az ivarok elkülönítése oldalirányból, ha jól látszik a potrohon a nemi jelleg, könnyű feladat. Más szögből, főleg felülről az ivar felismerése okozhat fejtörést, mivel a hímek felső potrohfüggelékei a nőstényekéhez hasonlóan rövidek. A hímek alsó, ívesen befelé hajló potrohfüggelék párja kissé nagyobb, mint a felső pár, felülről nézve ez általában kivehető. A nőstényeknek csak felső potrohfüggelékei vannak.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Az egyik leggyakoribb kisszitakötőnk. Gyakran megfigyelhető szaporodóhelyétől nagyobb, több száz méteres (olykor néhány km-es) távolságokra is.
Szükséges számára az oxigénben dúsabb víz, ezért a nagyobb patakok lassabb szakaszain és a különböző méretű folyók mentén rendszerint megtaláljuk. Megél e mellett áramló vizű csatornákban, átöblítődő tavakban és bányatavakban is.
Szaporodóhelyén több kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk. Folyami szitakötőink mellett jellemző lehet a Calopteryx splendens, az Orthetrum albistylum, az Ischnura elegans, de az élőhely típusától függően több további faj is.
A peterakás tandemben, néha magánosan, vízi növények szöveteibe történik. Lárvája valószínűleg két évig fejlődik.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.