Somatochlora metallica (Vander Linden, 1825) – Fémzöld szitakötő

Brillant Emerald, Glanzende Smaragdlibelle

Testhossz: 50–55 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és szakirodalom alapján): június eleje – augusztus közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Karcsú, közepes termetű, összhatásában sötét, zöldesen(-kékesen) fémes csillogású szitakötő. Családjába (Corduliidae) tartozó rokonainak többsége hasonló, ezért az azonosítása nagyobb odafigyelést kíván. Rövid repülési idejű nyári faj. Ez is segíti a felismerését, mivel a hasonló megjelenésű Cordulia aenea tavaszinyár eleji szitakötő, június vége után már csak kivételesen látható. Legegyszerűbben a Somatochlora flavomaculata-tól tudjuk elkülöníteni, mert e faj mindkét ivaránál sárga foltokat találunk a potroh oldalán. Ezek a foltok a fiatalabb egyedeken élénkebbek (akár röptükben is láthatóak), viszont az öreg egyedeken besötétednek. További két hazánkban élő rokonától, a Cordulia aenea-tól, valamint a régebben alfajának tartott S. meridionalis-tól az elkülönítése nehezebb. Cordulia hímeknél a potroh vége felé, az S7–S8-nál láthatunk megvastagodást. A „bunkósabb” potrohvég röpülő Cordulia hímeknél is látható. Somatochlora-fajok hímjeinél viszont a potroh inkább középtájt (kb. az S6–S7-nél) a legszélesebb. Nőstényeknél oldal irányból látható, hogy e két Somatochlora-fajnál – ellentétben a Cordulia-val – a hegyesedő hüvelybillentyű kifejezetten nagy, a potrohtól derékszögben elálló. A toron és potrohon lévő kisebb sárga foltok eltérései mellett mindkét ivarnál fontos különbség még az arc felső részének színezete. Somatochlora-fajoknál a zöld szín mellett sárga foltok is vannak, míg a Cordulia arcának felső fele zöldes.
S. meridionalis mindkét ivaránál kisebb halványsárga foltot láthatunk a tor oldalának közepe táján. Ilyen folt a metallica-n nincs. Különbség még az is, hogy a meridionalis szárnyjegye sötétebb, feketésebb, míg a metallica szárnyjegye világosabb, barnás. Ez azonban csak megfelelő fényviszonyok között látható, illetve az öregedéssel kevésbé szembetűnő.

A hím és nőstény színezete és mintázata hasonló, viszont jelentős különbség mutatkozik a potrohuk alakjában. A hím potroha (felülről nézve) az S1–S2-nél szinte gömbösen kiszélesedik, majd rövid szakaszon (S3) erősen beszűkül és utána fokozatosan kiszélesedik. A vége felé ismét kissé beszűkül. Nőstények potrohának oldala az S3-nál csak enyhén szűkül be, majd innen a vége felé fokozatosan keskenyedik el. A potrohfüggelékek eltérése is jellemző: a hím alsó potrohfüggeléke viszonylag nagy; a nőstények potrohfüggelékei (felül) meglehetősen hosszúak.

A friss és öreg egyedek színezete között az eltérés nem jelentős. Elsősorban a szem színe alapján ismerhetjük fel a kort, miszerint a friss egyedek szeme felül üvegesen sárgásbarna, az idősebbek szeme élénkzöld.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Vadászó, immatur egyedekkel a szaporodóhelytől távolabb, ligetes területeken is találkozhatunk. A revírtartó adult hímek elég jól megfigyelhetőek, mivel fáradhatatlanul fel-alá járőröznek vízpart mentén, a vízfelszín fölött. Bár ilyenkor karnyújtásnyira is megközelíthetnek minket, a fényképezésük általában nem egyszerű. Megfelelő felvételeket inkább a frissen kibújt egyedekről készíthetünk.
Hűvösebb, legalább időszakosan átöblítődő álló vagy lassan áramló, rendszerint erdős környezetben lévő vizekben szaporodik.
Élőhelyén általában néhány további kis- és nagyszitakötővel is találkozhatunk, de a lágyszárú vízi növényzet nélküli, erősen beárnyékolt szakaszokon akár egyedüli szitakötő is lehet.
A nőstény a petéket árnyékos részeken (pl. meredek partszakasznál, bedőlt, behajló fák árnyékolásában), magánosan, röptében, potrohvégét a vízbe mártogatva rakja. Lárvaként telel át, a lárva 2(–3) évig fejlődik.
Értékszáma 2-es.

Előfordulási adatok térképen:

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.