Sympetrum depressiusculum (Selys, 1841) – Lassú szitakötő – Védett

Spotted Darter, Marshland Darter, Sumpf-Heidelibelle

Testhossz: 29–34 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és irodalom alapján): június eleje – szeptember vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Sympetrum-fajok azonosítása általában nagyobb odafigyelést igényel. Olykor előfordul, hogy kisebb termetű Orthetrum-fajok, elsősorban az. O. coerulescens friss és immatur egyedeit tévesztik Sympetrum-fajjal, bár az Orthetrum-oknál az elülső szárny szegélymezejében (a szárnycsomó és a tor közötti főérre merőlegesen) minimum 10 szegélyharántér van, míg Sympetrum-oknál ez jóval kevesebb (általában 6–7).
A fajok azonosítását képes határozókulcs is segíti.

Sympetrum-okat alapvetően két csoportba lehet sorolni: „fekete lábúak” és „csíkos lábúak”. Érdemes azért megjegyezni, hogy a combtövek a fekete lábú fajoknál is gyakran világosak, illetve előfordul, hogy az első lábak combjain belül világos rész, sáv van. Célszerű tehát a középső, illetve hátsó lábakat nézni, főleg a lábszár részeket. A depressiusculum a fekete lábúak közé tartozik, egyike a legkisebb termetű Sympetrum-fajoknak és egyben a legkisebb nagyszitakötőinknek. Legfontosabb elkülönítő bélyegei azok a gyakran ék-háromszög alakú (de néha meglehetősen alaktalan) elkülönült feketés foltok, melyek a középső potrohszelvények hátsó széleinél sorakoznak. Ez a mintázat mindkét ivaránál, minden korú egyednél jól látható, felülről és oldalról nézve is. Érdemes azért megjegyezni, hogy kevésbé határozott, „összemosottabb” és laposabb ékszerű foltos mintázat más fajok potrohán is felfedezhető, de az soha nem olyan határozott, karakteres, mint a depressiusculum-nál.

Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a friss és immatur hím és nőstény egyedek színezete hasonló. A részletezéstől eltekintve ez nagyjából élénksárgás-barnás (lásd a fotókon!). A nembe tartozó fajok ilyenkor hasonlítanak egymáshoz a legjobban, azonban a depressiusculum-nál – a kis méret és a fekete láb mellett – jó támpont az immatur hímek potrohának alakja is. Felülről nézve a potroh a harmada táján határozottan beszűkül, majd viszonylag hosszan (kb. az S5-től indulva) kiszélesedik. Nőstények potroha a hasonló fajokéhoz képest szintén kissé szélesebb, lapítottabb. A fiatal korukban némiképp hasonló S. danae és S. sanguineum hímek potrohának alakja hasonló, de kevésbé lapított és rövidebb szakaszon a vége felé szélesedik ki. S. danae-nél a tor oldalán nagyobb feketés folt van, melyben három elkülönült kisebb sárga foltot találunk, valamint a tor hátán elől megfigyelhető egy háromszög alakú fekete folt. Ezek e faj mindkét ivarára igazak, depressiusculum-nál viszont ilyen mintázat nincs.

Friss és immatur állapotban a hím és a nőstény egyedek elkülönítésében a látható ivarszerveken túl – melyek nem minden fotón és minden szögből látszanak – a potrohfüggelékek alakja és elhelyezkedése segít. (Ez mindegyik Sympetrum-fajnál közel azonos.) Nagyon friss hímek potroha karcsúbb, párhuzamosabb oldalú.

Öreg hímek potroha kissé sötétebb pirosra vált, a széleken lévő sárgás szín eltűnik. Sárgás toroldaluk fokozatosan barnásra sötétedik. Idősebb egyedek potrohán a mintázat gyakran elmosódottabb. A toroldal fekete rajzolata általában a nagyon idős egyedeken is jól kivehető. Öreg nőstények színei fakóbbak, barnásabbak, a potroh mintázata ezáltal halványabban látszik. További megfigyeléseket kíván, de úgy tűnik a nősténynél színváltozat alig érzékelhető.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Nem gyakori, inkább sík vidéki faj. Vadászó és immatur egyedeit szaporodóhelyétől távolabb is megfigyelhetjük.
A gyorsan felmelegedő, dús növényzetű mocsarakban szaporodik, beleértve a szikes mocsarakat is. Szaporodóhelyei nyár végére gyakran kiszáradnak.
A peterakás – rokonaihoz hasonlóan – tandemben, repülés közben, az áttelelés pete alakban történik. A lárva néhány hónap alatt fejlődik ki.

Előfordulási adatok térképen.

A fajról még itt olvashatunk.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.