Sympetrum flaveolum (Linnaeus, 1758) – Útszéli szitakötő

Yellow-winged Darter, Gefleckte Heidelibelle

Testhossz: 32–37 mm

Repülési időszak (irodalom alapján): május vége – október vége (olykor még tovább)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Sympetrum-fajok azonosítása általában nagyobb odafigyelést igényel. Olykor előfordul, hogy kisebb termetű Orthetrum-fajok, elsősorban az. O. coerulescens friss és immatur egyedeit tévesztik Sympetrum-fajjal, bár az Orthetrum-oknál az elülső szárny szegélymezejében (a szárnycsomó és a tor közötti főérre merőlegesen) minimum 11 szegélyharántér van, míg Sympetrum-oknál ez jóval kevesebb (általában 7–8).

A Sympetrum flaveolum az egyik legjobban félrehatározott (félreismert) nagyszitakötő, bár a mai tudásunk szerint nem tartozik a legnehezebben meghatározható fajok közé. Tény, hogy a korai irodalom nem segítette a faj biztos felismerését. Ezekből a munkákból alapvető bélyegek hiányoztak. Az internet tanúsága szerint a flaveolum-ot még manapság is tévesztik Orthetrum coerulescens-szel, Libellula quadrimaculata-val, Crocothemis erythraea-val, más Sympetrum-fajokkal, különösen Sympetrum fonscolombii-val. Ennek oka, hogy sárgás színeződés különböző kiterjedésben számos nagyszitakötő szárnyain megfigyelhető. Az előbbi fajoktól való elkülönítésre nem térek most ki, az említett fajoknál megtalálhatóak a fontos bélyegek.

Sympetrum-okat alapvetően két csoportba lehet sorolni: „fekete lábúak” és „csíkos lábúak”. Érdemes azért megjegyezni, hogy a combtövek a fekete lábú fajoknál is gyakran világosak, illetve előfordul, hogy az első lábak combjain belül világos rész, sáv van. Célszerű tehát a középső, illetve hátsó lábakat nézni, főleg a lábszár részeket. A flaveolum a csíkos lábúak közé tartozik, tehát a lábak hosszirányban sötét-világos csíkosak. Ez rendszerint jól látszik a képeken, de előfordulhat, hogy egy szemből készült felvételen a lábak sötétnek tűnnek (mivel inkább a hátsó felükön van a világos sávozás); illetve minél öregebb egy állat, annál sötétebb lehet a láb világos sávozása.

Az azonosítás folytatásakor érdemes a szárnyak sárga foltjait figyelni. Kisebb sárgás foltok több Sympetrum-faj szárnytöveinél is vannak/lehetnek, de a flaveolum sárga foltjainak kiterjedése mindkét ivar esetében nagy és látványos. Bár az egyedek között e tekintetben is van szórás, a sárga szín kiterjedése gyakran eléri (de nem mindig!), sőt meg is haladja a szárnycsomót, illetve a hátsó szárnyon majdnem lenyúlik a szárny széléig. Ugyancsak látványosan, de ennél szemlátomást kisebb kiterjedésben sárga foltosak az alkatra és méretre is hasonló S. fonscolombii szárnyai. Hasonló a hímek potrohának alakja is, azaz felülről nézve a potroh oldala többé-kevésbé párhuzamos. A két faj nőstényeinek potroholdal mintázata szintén hasonló, azonban – a hímekhez hasonlóan – a szemük színe jelentős eltérést mutat. Míg a flaveolum szemének alsó fele – kortól és ivartól is függően – sárgás, zöldes, vöröses, addig a fonscolombii szeme ugyanitt fiatalon kékesszürke, idősebb korban kékes. Ezen túl további kisebb különbségeket is felfedezhetünk, például a toroldal mintázatában. Flaveolum torának mintázata nagyjából átmenet a meridionale, valamint a striolatum között.

Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a friss és immatur hím és nőstény egyedek színezete hasonló. A részletezéstől eltekintve ez nagyjából élénksárgás-barnás (lásd a fotókon!). A nembe tartozó fajok ilyenkor hasonlítanak egymáshoz a legjobban, azonban a flaveolum-nál a szárnyakon lévő sárga foltok gyorsan, többé-kevésbé már a friss egyedeken is meglátszanak, és a szem színe már a friss egyedeket is elkülöníti a fonscolombii friss egyedeitől. Friss és immatur állapotban a hím és a nőstény egyedek elkülönítésében a látható ivarszerveken túl – melyek nem minden fotón és minden szögből látszanak – a potrohfüggelékek alakja és elhelyezkedése segít. (Ez mindegyik Sympetrum-fajnál közel azonos.)

A faj hímjének azonosításában segítséget nyújt az is, hogy potrohának alja egybefüggően feketés. Ez oldalirányból is többé-kevésbé látszik. Nőstényeinek toroldalán középtájt egy szinte egybefüggő fekete sávot láthatunk. Ez rendszerint erős kontrasztot képez az alatta lévő világosabb résszel. Ez a legtöbb fajtól önmagában is jól elkülöníti, de a fonscolombii nőstények toroldala szintén hasonló. Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a nőstényeknek idős korukra barnás vagy kissé vöröses potrohú színváltozata alakul ki.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Egyes régebbi hazai irodalmak a fajt szórványosnak, sőt gyakorinak jelzik. Az ma már nehezen vagy egyáltalán nem deríthető ki, hogy ebben a megítélésben valójában mennyi az egykori határozók hiányaiból fakadó melléhatározás. Több a közelmúltban megjelent nyugat-európai cikk és internetes bejegyzés is megerősíti, hogy a faj Közép-Európából erősen visszaszorult, számos helyről teljesen eltűnt.
Évtizedekkel ez előtt hazánkban is jelen volt, elsősorban az ország északi felében. Mára azonban nagyon megritkult vagy talán el is tűnt. Több helyen olvashatunk arról is, hogy fluktuáló fajról van szó, tehát nem zárható, hogy az elkövetkező években ismét előbukkan a Kárpát-medencében.
A szaporodóhelyére vonatkozó tapasztalatom nem hazai. Olyan élőhelyen sikerült a fajt megfigyelnem, ami hazánkban az ország földrajzi adottságai miatt sem létezik (1600 m-es tengerszint feletti magasság). Az irodalom olyan sekély, gyorsan fölmelegedő, nyárra részben akár ki is száradó mocsarakból, lápokból jelzi, ahol dús a vegetáció.
A peterakás – rokonaihoz hasonlóan – tandemben, repülés közben, az áttelelés pete alakban történik.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.