Moustached Darter, Vagrant Darter, Gemeine Heidelibelle
Testhossz: 35–40 mm
Repülési időszak (hazai tapasztalatok és szakirodalom alapján): június eleje – október vége
Téveszthetőség, jellemzés, változatosság
Sympetrum-fajok azonosítása általában nagyobb odafigyelést igényel. Olykor előfordul, hogy kisebb termetű Orthetrum-fajok, elsősorban az. O. coerulescens friss és immatur egyedeit tévesztik Sympetrum-fajjal, bár az Orthetrum-oknál az elülső szárny szegélymezejében (a szárnycsomó és a tor közötti főérre merőlegesen) minimum 10 szegélyharántér van, míg Sympetrum-oknál ez jóval kevesebb (általában 6–7).
A fajok azonosítását képes határozókulcs is segíti.
A Sympetrum vulgatum a közepes méretű Sympetrum-fajok közé tartozik. Alaposabban szemügyre véve a legtöbb rokonától nehézségek nélkül elkülöníthető, de tény, hogy bizonyos esetekben az azonosítása nagyobb körültekintést és alaposságot igényel.
Sympetrum-okat alapvetően két csoportba lehet sorolni: „fekete lábúak” és „csíkos lábúak”. Érdemes azért megjegyezni, hogy a combtövek a fekete lábú fajoknál is gyakran világosak, illetve előfordul, hogy az első lábak combjain belül világos rész, sáv van. Célszerű tehát a középső, illetve hátsó lábakat nézni, főleg a lábszár részeket. A vulgatum a csíkos lábúak közé tartozik, tehát a lábak hosszirányban sötét-világos csíkosak. Ez rendszerint jól látszik a képeken, de előfordulhat, hogy egy szemből készült felvételen a lábak sötétnek tűnnek (mivel inkább a hátsó felükön van a világos sávozás); illetve minél öregebb egy állat, annál sötétebb lehet a láb világos sávozása.
Az azonosítás folytatásakor érdemes a szárnyak sárga foltjait figyelni. Kisebb sárgás foltok több Sympetrum-faj, így a vulgatum szárnytöveinél is vannak/lehetnek. A csak kissé hasonló flaveolum és fonscolombii sárga foltjainak kiterjedése mindkét ivar esetében nagy és látványos. Utóbbinál a szem alsó része – eltérően más Sympetrum-fajokétól – kékes színű.
Felülről nézve a S. striolatum, flaveolum és fonscolombii hímjének potroha hasonló, többé-kevésbé párhuzamos oldalú. A vulgatum és a meridionale hímek potroha (felülről nézve) viszont középtájt határozottan beszűkül. Egyes hím vulgatum-oknál a potroh S8 és S9 szelvényén felül alig látható feketés folt. Ezek az egyedek felülről könnyen összetéveszthetőek a meridionale hímekkel.
Meridionale-t – mindkét ivar esetében – a legkönnyebben a tor oldalának mintázata alapján ismerhetjük fel, illetve különíthetjük el az említett rokon fajoktól.
A legnehezebb a vulgatum és striolatum elkülönítése, főleg fiatalabb korukban. A két faj közötti különbségek felsorolásakor gyakran első helyre kerül a homlok szélétől a szemek mellett lefutó (lekanyarodó) fekete sáv (néha kissé csepp alakú folt) megléte, illetve hiánya. E bélyeg vizsgálatához természetesen jó szögből készült (legjobb kissé elölről oldalról), kellően közeli vagy jól nagyítható felvételre van szükség. Vulgatum-nál ezen a részen egy határozott fekete sávot látunk, ami „alapesetben” striolatum-nál hiányzik. Fontos tudni, hogy vakuval készült képeknél a striolatum szeme mellett általában látható egy vékony fekete csík (árnyék). Ez megtévesztő lehet. Ennél is fontosabb, hogy striolatum-nál gyakran megfigyelhető a szem mellett sötétebb foltosodás (bal alsó kép), ami adott esetben kissé hasonló lehet a vulgatum mintázatához. Ez a bélyeg nagy biztonsággal tehát nem mindig használható. További megfigyeléseket kíván, de talán jó támpont a következő: ha a szemek közötti fekete sáv sarka és az arc közepén lévő redő közötti távolságot megfelezzük, vulgatum-nál a fekete minta ezen túl nyúlik, striolatum-nál az esetleges fekete foltosság nem. Öregedéssel a két faj hímje között egyre nagyobb lesz a színbeli eltérés. Legkönnyebben az öreg hímek ismerhetőek fel, mert ilyenkor vulgatum hímeknél a tor oldala gyorsabban és egyenletesebben sötétedik. Idősebb hímek toroldala gyakran egyszínű barnásvörös. Ahol még esetleg látszik valami az egykor világos foltokból, azok színe inkább rózsás árnyalatú sárga vagy vöröses. A striolatum toroldalán élénksárga foltok vannak, melyek sokáig jól látszanak, öregen is mintás toroldalt kölcsönözve a fajnak. Nagyon öreg hímeknél már inkább csak a tor oldalának alsó részénél elől láthatunk egy sarlós sárgás foltot.
A két faj nőstényének elkülönítése szintén nem könnyű. A szemek melletti kis fekete mintázaton túl nagy segítség – ha jól látszik – a hüvelybillentyű alakja. Vulgatum-nál ez karcsúbb, elállóbb, és ez az oldalról készült habitus képeken is általában jól látszik.
Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a friss és immatur hím és nőstény egyedek színezete hasonló. A részletezéstől eltekintve ez nagyjából élénksárgás-barnás (lásd a fotókon!). A nembe tartozó fajok egyébként ilyenkor hasonlítanak egymáshoz a legjobban. Friss és immatur állapotban a hím és a nőstény egyedek elkülönítésében a látható ivarszerveken túl – melyek nem minden fotón és minden szögből látszanak – a potrohfüggelékek alakja és elhelyezkedése segít. (Ez mindegyik Sympetrum-fajnál közel azonos.)
Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a nőstényeknek idős korukra barnás vagy vöröses potrohú színváltozata alakul ki.
Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás
Gyakori faj, de országos kitekintésben valószínűleg valamivel ritkább, mint a striolatum.
Bár a két faj olykor együtt is előfordul, a striolatum-mal ellentétben az árnyékoltabb, kissé mélyebb és hűvösebb álló és lassan áramló vizeket részesíti előnyben. Kedveli gazdag vegetációjú átöblítődő csatornákat, tavakat, holtágakat.
Szaporodóhelyin általában számos további kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk.
A peterakás repülés közben és általában tandemben történik, de olykor magánosan petéző nőstények is megfigyelhetők. A szakirodalom szerint pete alakban telel át.
Értékszáma 7-es.
Előfordulási adatok térképen: 
A képet 2022. 07. 25-én készítettem Nagyvázsony közelében.
A képet Pámerné Bükky Klára készítette 2016. 09. 03-án, Fadd mellett. A faj afrikai–mediterrán elterjedésű, a tudomásom szerint eddig hazánkban nem figyelték meg. Gratulálunk a felfedezéshez!
