Útmutatás a használathoz

hazai fajok menüpont alatt 61 hazai szitakötőfaj kerül bemutatásra. Nem szerepelnek ebben a listában azok a más felsorolásokban gyakran előforduló fajok (Aeshna juncea, Epallage fatime, Nehalennia speciosa, Ceriagrion tenellum, Coenagrion lunulatum és hastulatum), melyek valószínűleg nem képezték régebben sem a hazai Odonata fauna részét, illetve mára kipusztultnak tekinthetőek, az utóbbi évekből, sőt évtizedekből már imágó megfigyelések sem származnak.

Kibővül a lista az egykor a fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica) alfajának tartott, de ma már önálló fajnak elfogadott balkáni szitakővel (Somatochlora meridionalis). Helyet kapott a listában a régebbi felsorolásokban még nem szereplő kékszemű légivadász (Erythromma lindenii), melyet csak néhány éve találtak meg hazánkban. Nem tárgyalom külön a zöld rablóból (Chalcolestes viridis) elkülönített és számos irodalomban már önálló fajként tárgyalt Chalcolestes parvidens-et. Ennek oka, hogy a két faj elkülönülése még további kutatásokat igényel, több helyen is jelzik, hogy az átmeneti bélyegeket mutató alakok (hibridek?) nem ritkák. Ezt a saját tapasztalataim is alátámasztják.

Aki a szitakötők határozásának, felismerésnek az elején jár, annak célszerű először az Első lépés Családok menüpontot végiglapoznia. Itt egy lerövidített áttekintést találunk a hazai szitakötőfélékről. Ezt követően érdemes azokra a családokra, nemekre, fajokra rátérni, melyeket ilyen módon az első körben nem sikerült biztosan kizárni.

Az oldal mottója is lehetne: egy kifejező kép többet ér ezer szónál. Míg egykor (jobb híján is) gyakran nekiveselkedtünk a szakkifejezésekkel teli szöveges, esetleg részletrajzokkal kiegészített határozókulcsoknak, addig ma már gyorsan, képről (ránézésre) szeretnénk azonosítani a fényképeinken látható fajokat. Ennek természetesen vannak veszélyei – lásd az interneten lévő nem kevés félrehatározott, illetve félretippelt fajt! A megoldás leginkább a kettő ötvözése. Célirányos, nyilakkal megjelölt, jó minőségű részletfotók és jó habitusfotók  mellé ma már inkább csak rövid, figyelmet ráirányító utalások szükségesek. A képanyag (az ábraanyag és a képgalériák képei egyaránt) jelen esetben is szerves egységet képez. Először érdemes a képeket átlapozni, majd a szöveget átolvasni, és végül a kettőt együtt használva összevetni a faji bélyegeket a képünkön szereplő szitakötő jellemzőivel.

Minden hazai fajnál azonos szerkezetű oldalakat találunk. A tudományos és magyar név alatt abban az esetben szerepel szinonim, illetve társnév, ha az még manapság is gyakran feltűnik az irodalomban. Ezt követően szerepel a faj angol és német neve.

Minden faj oldalára 20 kép kerül, melyekből kettő – lehetőleg egy adult hím és nőstény – kiemelve, a képgaléria előnézeti képeihez képest eleve nagyobb méretben szerepel a szöveges rész előtt. Sokszor már ezekre rápillantva tisztázhatjuk, hogy érdemes-e a szövegben is tovább menni, azaz hasonló vagy nagyon különböző a meghatározni kívánt szitakötő. Itt is fontos megjegyezni, hogy az adult színezettől a más életkorú egyedek színezete lehet nagyon eltérő, tehát ne az állat színeit, hanem az alkatát és a mintázatot vegyük elsősorban alapul!

A szöveges rész elején szerepel a testhossz, viszont nem került fel potroh és a szárnyak mérete. Míg előbbiből az adott faj nagyságára következtethetünk, utóbbiak sem terepen sem fotókról nem igazán használható információk.

A repülési időszak jó támpontként akár a faj azonosításában is a segítségünkre lehet. A legtöbb irodalomban szerepel repülési időszak, ami értelemszerűen nagyon eltérő lehet déli és északi populációk esetén. Éppen ezért itt a saját, eddigi hazai tapasztalatokra hagyatkoztam elsősorban. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor ezt jelzem. Bizonyára több faj esetében is módosulni, finomodni fog ez az időintervallum az évek során. Több helyen kiemelik a repülési időszak súlypontját, ami általában a teljes repülési időszak középső vagy ennél kissé előbbre tolható szakasza. A repülés kezdete és vége az adott évjárat függvénye is. Korai, már április közepén megjelenő fajoknál egy-két hetet is tolódhat, ha áprilisban a szokottnál hidegebb az idő. A tartós fagyok korai beköszönte viszont megrövidítheti az „őszi fajok” repülési időszakát, bár úgy tűnik a kisebb fagyokat néhány szitakötőnk jól tolerálja.

A téveszthetőség, jellemzés, változatosság bekezdésekben igyekeztem azokat a jellemzőket, gyakorlati útmutatásokat összeszedni, melyek az adott faj bármilyen korú imágójának felismerését lehetővé teszik. Ezek a megfogalmazások semmiképpen sem részletes fajleírások. Általában nem szerepelnek azok a ránézésre egyébként feltűnő jellemzők, melyek a faj felismerését nem viszik előbbre. Azokat a bélyegeket igyekeztem megfogalmazni, melyek a hasonló fajoktól való elkülönítést teszik lehetővé. Profi szitakötészektől elnézést kérek a számukra néhol bizonyára megmosolyogni való „evidenciák” leírásáért, de a tapasztalataim alapján – és ezek nem csak saját tapasztalatok – nem célszerű elsiklani ezek felett sem. A szöveg és a képanyag szerves egységet képez. A szövegben elhelyezett linkekre kattintva részleteket tartalmazó képek jönnek fel, melyeken lehet több faj egymás mellé helyezve azonos részlettel (ezek tehát több fajnál ugyanúgy elérhetőek) vagy lehet az adott fajról egy vagy több, a határozáshoz szükséges részletfotó. Az esetleg ismeretlen fogalmakat a kislexikonban igyekeztem érthetővé tenni.

Végül néhány további praktikus információt találunk a viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás bekezdésben. E fajonként változó súlypontú információk szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az adott fajt a viselkedése és környezete alapján még biztosabban felismerjük.
Az ebben a bekezdésben található linkkel a faj egy jellemző szaporodóhelynek fényképfelvételét nyithatjuk meg. (Az élőhelyképek feltöltése, illetve minőségi cseréje 2017 augusztusától folyamatos.)

A szövegblokk után egy nagyobb képgaléria található. Ebben meghatározott a sorrend: előbb a hímek öregedéssel összefüggő színváltozatai, majd ugyanígy a nőstények színváltozatai szerepelnek. Minden kép aláírásában megtalálható a képen látható állat korának jelzése is. Az általam használt, korra vonatkozó megjelölések a következők: friss / imm. (immatur) / átsz. (átszíneződő) / ad. (adult) / öreg. Gyakran előfordul, hogy a képről nem teljesen egyértelmű a pontos besorolás. Ilyen esetekben nem próbáltam „beerőszakolni” a kép szereplőjét valamelyik kategóriába, hanem gondolatjellel összekötve kettő korra vonatkozó megnevezést is beírtam. A korok megadásához, jelöléséhez kapcsolódó magyarázatok a kislexikonban olvashatóak. Több faj esetében – elsősorban az adult nőstényeken belül – eleve vannak színváltozatok. Ezeket is igyekszem minél teljesebben bemutatni vagy itt a képgalériában vagy a szövegközi részletfotókon. A képgaléria végén kapott helyet néhány egyéb fotó, pl. tandem, párzókerék, peterakás. Bármelyik képre kattintva elindul egy oda-vissza lapozható diavetítés, amiből az „Esc” billentyű megnyomásával is visszaléphetünk.

Minden hazai fajról rendelkezem fotóval, de az oldalak képanyaga több szempontból is vegyes. Van ahol minden részletre, stádiumra találtam megfelelő képet, de nem egy esetben még sok a hiány. A bekerült képek minősége változó. Adott esetben, amennyiben a felismerést elősegíti,  bekerültek a sorozatokba fotótechnikai szempontból gyengébb felvételek is. A reményeim szerint a hiányzó képek pótlása folyamatos lesz és minőségi cserék is történnek majd. Ahol nagyon hiányos a képanyag, ott ajánlom a www.szitakotok.hu oldal  és  – némi fenntartással! – az interneten máshol elérhető képek megtekintését!

Minden fajnál, az oldal tetején és alján is lehetőség van az előző, illetve következő fajra lapozni; az alul középen lévő „Hazai fajok”-ra kattintva pedig visszaugorhatunk fajlistára.