Sympetrum danae (Sulzer, 1776) – Fekete szitakötő

Black Darter, Schwarze Heidelibelle

Testhossz: 29–34 mm

Repülési időszak (szakirodalom alapján): június közepe – október közepe (talán tovább is)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Sympetrum-fajok azonosítása általában nagyobb odafigyelést igényel. Olykor előfordul, hogy kisebb termetű Orthetrum-fajok, elsősorban az. O. coerulescens friss és immatur egyedeit tévesztik Sympetrum-fajjal, bár az Orthetrum-oknál az elülső szárny szegélymezejében (a szárnycsomó és a tor közötti főérre merőlegesen) minimum 10 szegélyharántér van, míg Sympetrum-oknál ez jóval kevesebb (általában 6–7).
A fajok azonosítását képes határozókulcs is segíti.

A Sympetrum danae az egyik legkisebb Sympetrum-faj (és egyben a legkisebb nagyszitakötőnk). Mérete nagyjából a S. pedemontanum-éval megegyező, de attól színezete, sőt alkata is eltérő. Az öreg, szinte teljesen fekete hímek felismerése könnyű, de a nőstények és fiatalabb hímek felismerése is a könnyebb feladatok közé tartozik. Mindkét ivarra jellemző a nemében megszokottól eltérő sötétebb szín, illetve a fekete színezet nagyobb kiterjedése. Hímek potroha (felülről nézve) a harmadánál-felénél beszűkül, majd kiszélesedik.

Az utóbbi években megfigyelhető volt hazánkban a vándor árnyszitakötő (Selysiothemis nigra) egy-egy példánya. (Ezáltal hazánkban napjainkban ez a faj a S. danae-nál „gyakoribbnak” tekinthető.) E fajra a hasonlóan kis méret, valamint idősebb hímek esetében szintén a feketés szín a jellemző, de kis odafigyeléssel a két faj könnyen megkülönböztethető.

Sympetrum-okat alapvetően két csoportba lehet sorolni: „fekete lábúak” és „csíkos lábúak”. Érdemes azért megjegyezni, hogy a combtövek a fekete lábú fajoknál is gyakran világosak, illetve előfordul, hogy az első lábak combjain belül világos rész, sáv van. Célszerű tehát a középső, illetve hátsó lábakat nézni, főleg a lábszár részeket. A danae a fekete lábúak közé tartozik.

Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a friss és immatur hím és nőstény egyedek színezete hasonló. A részletezéstől eltekintve ez nagyjából élénksárgás-barnás, illetve e fajnál inkább élénksárga/feketés (lásd a fotókon!). A nembe tartozó fajok ilyenkor hasonlítanak egymáshoz a legjobban, azonban a danae-nél jó támpont – a kis méret mellett – a tor oldalán lévő nagyobb feketés foltban lévő elkülönült három kisebb sárga folt, valamint a tor hátán elől lévő háromszög alakú fekete folt. A potroh alsó fele több Sympetrum-faj esetében is sötét, feketés, de a fekete rész kiterjedése e fajnál a legnagyobb. (Érdemes megemlíteni, hogy a változatos S. striolatum északi elterjedésű, Közép-Európából elvileg hiányzó alfajánál a S. nigrescens-nél a tor oldalán hasonló mintázat van.)

Friss és immatur állapotban a hím és a nőstény egyedek elkülönítésében a látható ivarszerveken túl – melyek nem minden fotón és minden szögből látszanak – a potrohfüggelékek alakja és elhelyezkedése segít. (Ez mindegyik Sympetrum-fajnál közel azonos.) A nőstény hüvelybillentyűje oldalról szinte „tüskeszerű”, a potrohtól derékszögben elálló (legjobban a S. vulgatum nőstényéhez hasonló). A más Sympetrum-fajoknál jellemző vöröses típusú nőstény – úgy tűnik – e fajnál hiányzik.

Friss egyedek szárnyjegye fehéres, az idősebbekké szürkés, feketés.
Ennél a fajnál az adult és öreg hímeken sem jelenik meg piros színárnyalat; az öreg hímek erősen besötétednek, szinte teljesen feketék lesznek. Egyedül a szem felső része lehet vöröses. Immatur nőstények torháta narancssárgás, az adult nőstényeké barna. Öreg nőstények színei megfakulnak, mintázatuk halványul.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

A Kárpát-medencében évtizedekkel ezelőtt is ritka szitakötőfaj volt; újabb keletű előfordulásáról, szaporodásáról nem tudunk.
Szakirodalom szerint lápokban, főleg tőzegmohás lápok nyíltabb vizű foltjaiban és egyéb hűvösebb kisvizekben szaporodik. Külföldi (Alpok, Kárpátok) megfigyeléseim ezt nagyrészt alátámasztják. Kedveli a hegyi érrel, patakvízzel folyamatosan táplált, átöblítődő kisebb állóvizeket, beleértve a mesterséges tavacskákat is. Ahol jelentősebb halállomány van, ott a lárvák a rejtőzködésre alkalmas dús növényzetű foltokban, szegélyekben (pl. csőrös sásos, iszapzsurlós) élnek.
A peterakás – rokonaihoz hasonlóan – tandemben, repülés közben, az áttelelés pete alakban történik. A lárva kb. 2 hónap alatt fejlődik ki.
Értékszáma: nem értelmezhető.