Sympetrum sanguineum (Müller, 1764) – Alföldi szitakötő

Ruddy Darter, Blutrote Heidelibelle

Testhossz: 34–39 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): május közepe – szeptember vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Sympetrum-fajok azonosítása általában nagyobb odafigyelést igényel. Olykor előfordul, hogy kisebb termetű Orthetrum-fajok, elsősorban az. O. coerulescens friss és immatur egyedeit tévesztik Sympetrum-fajjal, bár az Orthetrum-oknál az elülső szárny szegélymezejében (a szárnycsomó és a tor közötti főérre merőlegesen) minimum 10 szegélyharántér van, míg Sympetrum-oknál ez jóval kevesebb (általában 6–7).
A fajok azonosítását képes határozókulcs is segíti.

Sympetrum-okat alapvetően két csoportba lehet sorolni: „fekete lábúak” és „csíkos lábúak”. Érdemes azért megjegyezni, hogy a combtövek a fekete lábú fajoknál is gyakran világosak, illetve előfordul, hogy az első lábak combjain belül világos rész, sáv van. Ez a sanguineum nőstényekre kifejezetten jellemző. Célszerű tehát a középső, illetve hátsó lábakat nézni, főleg a lábszár részeket. A sanguineum a fekete lábúak közé tartozik, nembeli rokonai között közepes méretű.

Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a friss és immatur hím és nőstény egyedek színezete hasonló. A részletezéstől eltekintve ez nagyjából élénksárgás-barnás (lásd a fotókon!). A nembe tartozó fajok ilyenkor hasonlítanak egymáshoz a legjobban, azonban a sanguineum-nál jó támpont a kisebb méret és a fekete láb mellett a hímek potrohának alakja is. Felülről nézve immatur kortól – a potroh középtájt határozottan beszűkül, az S7–S8-nál erőteljesen kiszélesedik. A fiatal korában esetleg kissé hasonló (kisebb méretű) S. danae hímek potrohának alakja hasonló, de ennél a fajnál a tor oldalán nagyobb feketés folt van, melyben három elkülönült kisebb sárga foltot találunk, valamint a tor hátán elől megfigyelhető egy háromszög alakú fekete folt. Ezek e faj mindkét ivarára igazak, sanguineum-nál viszont ilyen mintázat nincs. Az ugyancsak fekete lábú S. depressiusculum hímjének potroha lapítottabb és még szélesebb, valamint e faj mindkét ivaránál ék-háromszög alakú elkülönült feketés foltok vannak a potrohszelvények széleinél.

Friss és immatur állapotban a hím és a nőstény egyedek elkülönítésében a látható ivarszerveken túl – melyek nem minden fotón és minden szögből látszanak – a potrohfüggelékek alakja és elhelyezkedése segít. (Ez mindegyik Sympetrum-fajnál közel azonos.) Friss egyedek szárnyjegye halványszürkés.

Öreg hímek potroha még sötétebb pirosra, toruk sötét vörösesbarnára változik. Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan idősen vöröses, illetve barnás típusú nőstényei vannak.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Síkságtól a hegyvidékig sokfelé megtalálható gyakori faj. Immatur és vadászó egyedeivel vizektől távolabb is találkozhatunk.
A gyorsabban felmelegedő, dúsabb növényzetű (nádasos, gyékényes, sásos) álló és lassan áramló vizekben szaporodik, általában kerüli a peterakáskor már teljesen kiszáradt élőhelyeket.
Szaporodóhelyein rendszerint több további kis- és nagyszitakötővel is találkozhatunk.
A peterakás – rokonaihoz hasonlóan – repülés közben és rendszerint tandemben történik, de ritkán magánosan petéző nőstények is láthatóak. Pete alakban telel át. A lárva néhány hónap alatt fejlődik ki.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.