Sympetrum striolatum (Charpentier, 1840) – Gyakori szitakötő

Common Darter, Große Heidelibelle

Testhossz: (33–)35–44 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): május közepe – november vége (olykor még tovább)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Sympetrum-fajok azonosítása általában nagyobb odafigyelést igényel. Olykor előfordul, hogy kisebb termetű Orthetrum-fajok, elsősorban az. O. coerulescens friss és immatur egyedeit tévesztik Sympetrum-fajjal, bár az Orthetrum-oknál az elülső szárny szegélymezejében (a szárnycsomó és a tor közötti főérre merőlegesen) minimum 10 szegélyharántér van, míg Sympetrum-oknál ez jóval kevesebb (általában 6–7).
A fajok azonosítását képes határozókulcs is segíti.

A Sympetrum striolatum a legnagyobb Sympetrum-fajunk. Alaposabban szemügyre véve a legtöbb rokonától nehézségek nélkül elkülöníthető, de tény, hogy bizonyos esetekben az azonosítása nagyobb körültekintést és alaposságot igényel.

Sympetrum-okat alapvetően két csoportba lehet sorolni: „fekete lábúak” és „csíkos lábúak”. Érdemes azért megjegyezni, hogy a combtövek a fekete lábú fajoknál is gyakran világosak, illetve előfordul, hogy az első lábak combjain belül világos rész, sáv van. Célszerű tehát a középső, illetve hátsó lábakat nézni, főleg a lábszár részeket. A striolatum a csíkos lábúak közé tartozik, tehát a lábak hosszirányban sötét-világos csíkosak. Ez rendszerint jól látszik a képeken, de előfordulhat, hogy egy szemből készült felvételen a lábak sötétnek tűnnek (mivel inkább a hátsó felükön van a világos sávozás); illetve minél öregebb egy állat, annál sötétebb lehet a láb világos sávozása.

Az azonosítás folytatásakor érdemes a szárnyak sárga foltjait figyelni. Kisebb sárgás foltok több Sympetrum-faj, így a striolatum szárnytöveinél is vannak/lehetnek, de a kissé hasonló flaveolum sárga foltjainak kiterjedése mindkét ivar esetében nagy és látványos. További különbségek e két faj között főleg a potroh oldalsó és alsó részének sötét mintázatában vannak. Ugyancsak látványosan, de a flaveolum-hoz képest szemlátomást kisebb kiterjedésben sárga foltosak a S. fonscolombii szárnyai. Ennél a fajnál a toroldal mintázatának különbsége mellett a legfontosabb bélyeg, hogy a szem alsó része – eltérően más Sympetrum-fajokétól – kékes színű. Felülről nézve mindhárom említett Sympetrum-faj hímjének potroha hasonló, többé-kevésbé párhuzamos oldalú. Ebből a szempontból kilóg a sorból a S. vulgatum és S. meridionale, mivel itt a hímek potroha (felülről nézve) középtájt határozottan beszűkül. Meridionale-t – mindkét ivar esetében – a legkönnyebben a tor oldalának mintázata alapján ismerhetjük fel, illetve különíthetjük el az említett rokon fajoktól. A legnehezebb a striolatum és vulgatum elkülönítése, főleg fiatalabb korukban. A két faj közötti különbségek felsorolásakor gyakran első helyre kerül a homlok szélétől a szemek mellett lefutó (lekanyarodó) fekete sáv (néha kissé csepp alakú folt) megléte, illetve hiánya. E bélyeg vizsgálatához természetesen jó szögből készült (legjobb kissé elölről oldalról), kellően közeli vagy jól nagyítható felvételre van szükség. „Alapesetben” striolatum-nál ez a kis fekete mintázat hiányzik, vulgatum-nál viszont megvan. Fontos tudni, hogy vakuval készült képeknél a striolatum szeme mellett általában látható egy vékony fekete csík (árnyék). Ez megtévesztő lehet. Ennél is fontosabb, hogy striolatum-nál gyakran megfigyelhető a szem mellett sötétebb foltosodás (bal alsó kép), ami adott esetben kissé hasonló lehet a vulgatum mintázatához. Ez a bélyeg nagy biztonsággal tehát nem mindig használható. További megfigyeléseket kíván, de talán jó támpont a következő: ha a szemek közötti fekete sáv sarka és az arc közepén lévő redő közötti távolságot megfelezzük, vulgatum-nál a fekete minta ezen túl nyúlik, striolatum-nál az esetleges fekete foltosság nem. Öregedéssel a két faj hímje között egyre nagyobb lesz a színbeli eltérés. Legkönnyebben az öreg hímek ismerhetőek fel, mert ilyenkor a striolatum toroldalán lévő sárga foltok sokáig jól látszanak, mintás toroldalt kölcsönözve a fajnak. Nagyon öreg hímeknél már inkább csak a tor oldalának alsó részénél elől láthatunk egy sarlós sárgás foltot. Vulgatum hímeknél a tor oldala gyorsabban és egyenletesebben sötétedik. Idősebb hímek toroldala gyakran egyszínű barnásvörös. Ahol még esetleg látszik valami az egykor világos foltokból, azok színe inkább rózsás árnyalatú sárga vagy vöröses.

A két faj nőstényének elkülönítése szintén nem könnyű. A szemek melletti kis fekete mintázaton túl nagy segítség – ha jól látszik – a hüvelybillentyű alakja. Vulgatum-nál ez karcsúbb, elállóbb, és ez az oldalról készült habitus képeken is általában jól látszik.

Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a friss és immatur hím és nőstény egyedek színezete hasonló. A részletezéstől eltekintve ez nagyjából élénksárgás-barnás (lásd a fotókon!). A nembe tartozó fajok egyébként ilyenkor hasonlítanak egymáshoz a legjobban. Friss és immatur állapotban a hím és a nőstény egyedek elkülönítésében a látható ivarszerveken túl – melyek nem minden fotón és minden szögből látszanak – a potrohfüggelékek alakja és elhelyezkedése segít. (Ez mindegyik Sympetrum-fajnál közel azonos.)

Más Sympetrum-fajokhoz hasonlóan a nőstényeknek idős korukra barnás vagy vöröses potrohú színváltozata alakul ki.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Kifejezetten gyakori szitakötőnk, melynek egyedei, kisebb csapatai a szaporodóhelyektől nagyobb távolságra is feltűnnek. Lakott területeken, parkokban, udvarokban is rendszeresen megfigyelhetők.
Gyorsan felmelegedő mocsarakban, kisvizekben szaporodik. Egyes szaporodóhelyei nyár végére ki is száradhatnak. Szikes mocsarakban rendszerint gyakori; de előfordul, sőt esetenként gyakori természetes és kibetonozott medrű kisvízfolyásokban is.
Szaporodóhelyin általában több további kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk. Gyakran szaporodik együtt S. meridionale-val és Lestes-fajokkal.
A peterakás – rokonaihoz hasonlóan – repülés közben és rendszerint tandemben történik, de olykor a nőstény magánosan is petézik. A szakirodalom szerint pete és lárva alakban is áttelelhet.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.