Gomphus vulgatissimus (Linnaeus, 1758) – Feketelábú szitakötő – Védett

Common Clubtail, Gemeine Keiljungfer

Testhossz: 45–50 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok és szakirodalom alapján): április vége – június vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Más nagyszitakötőktől eltérően a folyami-szitakötők szemei (összetett szemek) egymástól távol állnak. A hímek viszonylag könnyen felismerhetőek potrohvégük jellegzetes, „bunkószerű” kiszélesedéséről is. Jellemző még a toron lévő élénk, csíkos-sávos mintázat, mely a fajok felismerésében is fontos szerepet játszik.

A hazai négy folyami-szitakötő közül az Onychogomphus forcipatus nőstények potrohának mintázata jelentősen eltérő. E faj hímjét könnyű felismerni a nagy, szinte szögletesen, derékszögben behajló felső potrohfüggelékekről. Az Ophiogomphus cecilia – melynek tor és potrohmintázata, illetve idősebb kori színezete rokonaitól szintén eltérő – hímjének potrohfüggeléke a vulgatissimus-éhez képest kicsi és halvány színű. Vulgatissimus-ra leginkább a G. flavipes hasonlít, azonban a torhát mintázata jól láthatóan eltér; illetve az S8 és S9 felül a vulgatissimus-nál fekete, a flavipes-nél viszont itt is van sárga mintázat. E mellett vulgatissimus lábainak színe inkább fekete, míg a flavipes combjain rendszerint túlsúlyban van a sárga szín. Flavipes-hez képest a vulgatissimus egy árnyalattal kisebb, viszont mindkét ivara, de főleg a nőstény robusztusabb.

A nagyon friss vulgatissimus egyedek elmosódottabb mintázattal halvány szürkésbarna-szenyessárga színűek. Szárnyjegyük zöldes. A friss és immatur egyedek élénk sárga-fekete színűek. Később barnás, feketés szárnyjegyük ilyenkor szürkés, áttetsző. A fiatal egyedek szeme üvegesen világos barnásszürke.

Az ivarokat a legkönnyebben a potroh alakja, a potrohfüggelékek száma és alakja alapján különíthetjük el. Fényképeken is rendszerint jól látszik, hogy a hímek négy potrohfüggeléke nagyobb, „karmosan” ívelt. A friss és immatur hím és nőstény színezete és mintázata egyébként hasonló (a potroh mintázatában láthatunk kisebb eltéréseket).

Adult, de különösen öreg egyedek esetében az ivarok között színben is mutatkozik eltérés. Ilyenkor a hímek szeme ciánzöld, szürkéskék, míg a nőstényeké zöldes, zöldessárga. Az adult hímek sárga színe előbb fakóbb, szürkésebb lesz, majd a toron és potrohon idősebb korukban megjelenik egy halványabb szürkéskék árnyalat. Az egészen öreg hímek testének világos részei – a potroh végének kivételével – olykor szinte bekékülnek. Az öreg nőstényeken a sárga szín megmarad, de halványul.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

A két Gomphus-faj elkülönítésében segítségünkre van még a repülési időszakuk is. A vulgatissimus már április második felében megjelenhet, és repülési időszaka szinte véget ér addigra (kis átfedés azért lehet!), mire a flavipes megjelenik.
Szaporodóhelyétől gyakran nagyobb, több km-es távolságokra tűnik fel.
Inkább a közepes és nagyobb folyókban, áramló vizű nagyobb csatornákban szaporodik, de tenyészik kisebb folyókban, patakokban, csatornákban, sőt olykor bányatavakban, nagyobb víztározókban is.
Szaporodóhelyén általában jellemző a Calopteryx splendens, a Platycnemis pennipes, olykor az Ischnura elegans, Orthetrum albistylum és cancellatum.
A nőstény a petéket magánosan, potrohát a vízbe merítve, repülés közben rakja. Lárvája több évig fejlődik.
Értékszáma 4-es.