Orthetrum albistylum (Selys, 1848) – Fehér pásztor

White-tailed Skimmer, Östlicher Blaupfeil

Testhossz: 45–50 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április vége – szeptember vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Viszonylag könnyen felismerhető, közepes–nagyobb termetű szitakötőnk. Az Orthetrum nembe tartozó 4 hazai faj közül a kettő kisebbnél (O. brunneum, O. coerulescens) az idősebb imágók szárnyjegye világosabb barnás, a másik kettő, ezeknél termetesebb fajnál – így az O. albistylum-nál is – fekete.

Albistylum hímeknél (alapesetben) a felső potrohfüggelékek többé-kevésbé, de általában repülés közben is jól láthatóan fehérek; nőstényeknél pedig a potrohfüggelékeken túl az S10 szelvény felső része is fehéres. A hasonló méretű, egy árnyalattal szélesebb potrohú, hasonlóképpen gyakori O. cancellatum mindkét ivaránál a potrohfüggelékek feketék. (Cancellatum nőstények potrohfüggelékei között lévő potroh rész sokszor egészen világos, ami fotón megtévesztő lehet). Kevésbé látványos, illetve képeken sokszor nehezebben látható, hogy az albistylum mindkét ivarának toroldala karakteresen mintázott, foltos, míg cancellatum-nál ez a rész sokkal kevésbé mintás. Albistylum friss és immatur hímjei és nőstényei barnássárga, halványbarnás, krémszínű tónusúak, míg a cancellatum nőstények és hímek ilyenkor élénken aranysárgás/feketés mintásak. Olykor előfordulnak albistylum hímek, melyeknek nem fehér, hanem – a potroh végének többi részéhez hasonlóan – fekete a potrohfüggeléke. A leginkább ezek téveszthetőek össze cancellatum hímekkel, különösen átszíneződő korukban. Ilyenkor sokat segít a tor oldalának mintázata, illetve az is, hogy az albistylum torhátán a szárnyak között a tor többi részénél világosabb, jól kivehető sáv húzódik. Ilyen fehéres kontrasztos sáv nincs a cancellatum hímek torhátán. Kisebb eltérés még, hogy albistylum S7 (már sötét) szelvények közepén gyakran látható keskenyebb elválasztó világos sáv. Ez az adult egyedeken is általában jól kivehető; de az öreg egyedeken rendszerint már nem látszik. Cancellatum-nál ugyanitt nincs határozott világos elválasztó minta, inkább csak különálló kisebb foltok.

Kezdőként az albistylum adult hímek esetleg összetéveszthetőek a jóval kisebb Leucorrhinia caudalis hímekkel, mivel mindkét fajnál jellemző a világos, hamvas, sötét végű potroh, a fehér potrohfüggelék és fehéres arc. A különbség azonban a méreten és alkaton túl is jelentős. A teljesség igénye nélkül: míg az albistylum szárnyjegye fekete, addig a caudalis szárnyjegyének színoldala fehér (de a fonák itt is feketés); L. caudalis-nál a hátsó szárnyak tövénél kiterjedt sárgás, narancsos (öregen barnás) foltok vannak, ami az albistylum-nál hiányzik.

A friss és immatur hímek és nőstények hasonló színezetűek, ami a nőstény színezetéhez áll közelebb. Ilyenkor elsősorban a potroh alakja, a potrohfüggelékek elhelyezkedése és alakja segíti az ivarok azonosítását. Hímek felső potrohfüggelékei egymáshoz közel vannak, és a potroh síkjához képest lefelé hajlanak. Nőstények potrohfüggelékei egymástól távolabb és kb. a potroh síkjában állnak. Friss hímek felső potrohfüggelékei eleinte szennyesfehérek, sötétebb árnyalatúak, mint az idős hímek kontrasztosan fehér függelékei.

Frissebb adult hímek potrohának középső része (kb. S3–S6) világos, néha szinte fehéresnek tűnő hamvaskék. Fehér foltok legtovább a potroh szegélyén maradnak meg (ezek a foltok a hasonló korú cancellatum hímeknél sárgásak, sárgásvörösek.) Öreg hímeknél a potroh gyakran megkopik, ezáltal sötétebb lesz. A tor színe is sötétedik, de a tor oldalán lévő fehéres foltok mindvégig jól kivehetőek. Fiatalabb nőstények világosabb részei barnássárgák, és fehéresek, öregebb nőstények világos színei sötétebb, olív árnylatúak. A nagyon öreg nőstények mintázata fakul, de a tor oldalán lévő foltok mindvégig jól kivehetőek. Végül a potrohon enyhe hamvasság is megjelenhet.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Gyakori faj, az O. cancellarum-mal sokszor együtt fordul elő. Immatur és vadászó egyedekkel találkozhatunk vizektől távolabb is, de szaporodóhelyétől általában csak kissé, néhány 100 méterre távolodik el. Tavak közelében lévő földutak nyílt felszínű részein előszeretettel pihen meg, de közeli, napsütötte cserjés-kórós területeken is rendre látható.
Az adult, revírjüket őrző hímek megfigyelése nem okoz gondot. Felriasztva és járőrözés után is rendszerint a megszokott, általában jól látható őrhelyükre ülnek vissza. Ez gyakran egy vízparti csupasz kő, horgászstég, kikötött csónak, leszúrt karó stb.
A cancellatum-hoz képest a víz minőségére talán valamivel igényesebb, jobban kedveli a frissebb, átöblítődő, de felmelegedő álló- és folyóvizeket. Frissen létesült tavaknál, csatornáknál is gyorsan megjelenik. A kisebb szennyeződést is elviseli.
Szaporodóhelyein általában számos további kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk, különösen akkor, ha azok növényzete gazdagabb.
A nőstény a petéket magánosan, röptében, potrohának végét a vízbe mártogatva rakja. Olykor a hím a közelben szitálva őrzi a peterakást. Lárvaként telel át, a lárva valószínűleg egy évig fejlődik.
Értékszáma 8-as.

Előfordulási adatok térképen: