Small Redeye, Small Red-eyed Damselfly, Kleines Granatauge
Testhossz: 26–32 mm
Repülési időszak (saját tapasztalatok alapján): május közepe – szeptember vége
Téveszthetőség, jellemzés, változatosság
Kezdőként a Coenagrionidae családba tartozó egyes fajok felismerése, azonosítása nagyobb odafigyelést igényel. Különösen igaz ez a nőstényekre. Az Erythromma viridulum és a hozzá hasonló E. najas a legtöbb családon belüli rokonától – Ischnura-fajok, Coenagrion-fajok, Enallagma cyathigerum, Erythromma lindenii – jól megkülönböztethető, mivel e fajoknál a szemek mögött világos foltok vannak. Viridulum és najas esetében viszont ez a terület egyszínű sötét, ahogyan a Pyrrhosoma nymphula-nál is. Utóbbinál jellemző a vörös szín, ami e két Erythromma-nál hiányzik, illetve csak az idős hímek szeme vörös. Leginkább a friss Pyrrhosoma egyedek téveszthetőek össze friss–immatur Erythromma nőstényekkel. Érdemes tehát az ilyen „gyanús” egyedeket alaposan megfigyelni! Erythromma-fajoknál a potrohon nyomokban sem jelenik meg vörös szín, ellenben a Pyrrhosoma nymphula nőstényénél – a sötét változatnál (f. melanotum) is – látható legalább nyomokban a potrohon vöröses árnyalat.
Az E. viridulum és najas hímjei – megfelelő fotóról – gyakorlattal könnyen elkülöníthetőek. A kissé nagyobb, robusztusabb najas-nál a potroh S9 és S10 szelvénye (apró mintázattól eltekintve) egyszínű kék, a kék szín nem terjed át az S8-ra. Viridulum hímeknél az S10-en felül „X” alakú mintázat van és a kék szín alul átterjed az S8 szelvényre is. Adult najas hímek torháta egyszínű feketés, viridulum hímek hátán viszont sokáig felfedezhető egy-egy halványabb, sárgás sáv. Fontos azonban tudni, hogy öreg viridulum hímeknél, a test sötétedésével a világos sávok alig, sőt bizonyos szögből egyáltalán nem látszanak.
A nőstények elkülönítése nehezebb. Általában igaz, hogy viridulum nőstényeknél a toron lévő világos sávok végig többé-kevésbé egyforma szélesek, najas nőstényeinél viszont megszakítottak („!-jelet” formáznak). Fontos megjegyezni, hogy ritkán előfordulnak viridulum nőstények, ahol a sáv kissé megszakad. Ez megtévesztő lehet! Fontosabb bélyeg a potroh végének mintázata. Viridulum-nál a sötét szín kiterjedése kisebb, az S9-en inkább háromszög alakú, az S10-en pedig keskeny, najas-nál viszont az S9 és S10 szelvény felső részén kiterjedt, többé-kevésbé trapéz alakú. Ez a mintázat általában már a friss egyedeken is jól kivehető.
Nagyon friss egyedek szárnyjegye halványsárgás, mintázata halványabb, a világos színek eleinte rózsás árnyalatúak (hasonlóan, mint pl. friss Coenagrion-oknál). Immatur egyedek, mintázata fekete/sárga. Hímek potrohának végén, a majdani kék színek helyén halványbarnás színt láthatunk. A szem színe vörösesbarna-sárgás.
Adult–öreg hímek szeme élénkvörös.
A nősténynek – átmenetekkel – két színváltozata létezik. Az egyik színváltozatnál a testen nem vagy csak alig (a potroh vége felé főleg) találunk kék színt, a másiknál viszont a tor oldala és a potroh is nagyobb területen világos kékes.
Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás
Gyakori faj, mely szaporodóhelyétől nagyobb távolságra csak ritkán bukkan fel.
Más kisszitakötőkhöz képest – az Enallagma cyathigerum-hoz hasonlóan – többet mozog nyílt víz felett. A territoriális viselkedésű hímek gyakran a parttól jóval beljebb járőröznek, illetve pihennek meg vízből kiálló hínárnövényeken.
Az olyan álló és lassan áramló vizekben szaporodik nagyobb számban, ahol dús a hínárnövényzet. Kedveli a süllőhínárral (Myriophyllum spp.), tócsagazzal (Ceratophyllum spp.) sűrűn benőtt tavakat, csatornákat. Olykor megjelenik gyorsabb folyású, hínárnövényzettel alig benőtt folyók part menti sávjában is.
Szaporodóhelyén rendszerint számos további kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk.
Peterakása hínárnövények szöveteibe és rendszerint tandemben történik. Előfordul, hogy a peterakás mélyebben a vízfelszín alatt megy végbe. Lárvaként telel át, de a továbbiakban a szakirodalom ellentmondásos: egyes helyeken a lárva állapotot 1, másutt 2 évesnek jelzik.
Értékszáma 7-es.