Enallagma cyathigerum (Charpentier, 1840) – Kéksávos légivadász

Common Blue Damselfly, Common Bluet, Gemeine Becherjungfer

Testhossz: 29–36 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április közepe – szeptember vége (szakirodalom szerint olykor októberben is repülhet)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Kezdőként a Coenagrionidae családba tartozó egyes fajok felismerése, azonosítása nagyobb odafigyelést igényel. Különösen igaz ez a nőstényekre. Méretben és megjelenésben e fajhoz hasonlóak a Coenagrion-fajok, valamint az Erythromma lindenii is. A különbségeket lásd az adott fajoknál, illetve a hímeket és nőstényeket felsorakoztató mellékletekben! A további, méretben és megjelenésben szintén hasonló kisszitakötők – Platycnemis pennipes, Ischnura-fajok, további Erythromma-fajok, Pyrrhosoma nymphula – esetében az eltérés még jelentősebb; kezdeti lépésként tehát ezek kizárása javasolt.

Az E. cyathigerum mindkét ivara markánsan eltér az említett fajoktól abban, hogy a tor oldaláról az ún. „Coenagrion-sarkantyú” (Coenagrion „spur”) hiányzik vagy ennek helyén csak egy rövid, vékony sötét vonalka látható. (Ischnura-fajok esetében ez olykor szintén alig látható, de a két nem közötti különbség más bélyegek alapján jelentős.) További alapvető különbség, hogy cyathigerum-nál a toron lévő sávok közül az oldalsó fekete sáv jól láthatóan vékonyabb, mint a mellette lévő világos (idős hímeknél kék) sáv. A leginkább hasonló Coenagrion-fajoknál e két sáv kb. egyforma széles, illetve a fekete gyakran kissé szélesebb. E sávok aránya a faj mindkét ivarára igaz, de a nőstények esetében gyakran kevésbé karakteres. Nőstényei ezért, legalábbis ebből a szempontból olykor közel állnak az Erythromma lindenii nőstényekhez, ahol a fekete sáv szintén viszonylag keskeny. Itt azonban a „Coenagrion-sarkantyú” jól látható.
Segítségünkre lehet még az is, hogy a hazai Coenagrion-fajok hímjeinél az S9 rendszerint kiterjedten fekete mintás, az Enallagma hímeknél viszont – apró fekete pontoktól eltekintve – minta nélküli kék. Erythromma lidenii hímeknél az S9 az Enallagma-éhoz hasonló, viszont itt az S8 felül fekete, Enallagma-nál ellenben kék.

Hímek azonosításakor kiemelhető az S2 mintázata, ami meglehetősen változatos (a karcsú kalapú kalaposgomba formától a szögletes szélű bunkó formáig terjedhet), de így is jelentősen különbözik a hasonló Coenagrion hímek S2 mintázatától. Egyes populációkban az S2 alul kiterjedten fekete foltos. Egyébként, a fekete és kék szín arányát tekintve a faj hímje leginkább a Coenagrion puella hímjéhez hasonló.

Nőstényei a „Coenagrion-sarkantyú” hiányán és a toron lévő sávok arányán túl is különböznek a kissé hasnló Coenagrion nőstényektől. A legfontosabb a potroh vége felé (S7-nél) alul lévő „Enallagma-tüske”, ami a család többi tagjánál hiányzik. Ez azonban csak megfelelő szögben készült közeli képeken látszik. (Hasonló nyúlványt láthatunk az Ischnura-fajok nőstényeinél is, de ez kevésbé hegyes; és e fajok potrohának mintázata jelentősen eltérő.)  A felülről készült képeken a potrohon az S3–S7 szelvényeken „rakéta” („torpedó”) alakú mintázat látható, az S8-on pedig egy hegyes, előre mutató, többé-kevésbé háromszög alakú minta. Az előhát (pronotum) szintén mutat különbséget: cyathigerum-nál ennek széle nem karéjos, nem vagy alig hullámos. Az adult nőstények színezete változó, egyaránt láthatunk barnás-zöldes (green vagy dull form) és kék (blue form) egyedeket, illetve átmeneti alakokat is.

A friss egyedek világos részei, elsősorban a toron lévő világos részek és sávok eleinte sötétebb tónusú rózsás-narancsosak, majd kivilágosodnak és kezdetét veszi az öregedéssel járó színmódosulás, illetve a színváltozatok kialakulása. Eleinte a szemek felső része barnásvörös (úgy tűnik a rokon fajokhoz képest kisebb kiterjedésben), majd idővel besötétedik, feketedik. A szárnyjegy a friss egyedeken halvány, sárgás-szürkés; az idős hímeken feketés, nőstényeken ennél világosabb (szürkés-barnás). A fajra jellemző mintázat halványabban már a friss egyedeken is megfigyelhető, ami a faji azonosítást – megfelelő fényképeken – lehetővé teszi.

Hideg, 5 °C fok alatti hőmérsékleten a hímek világoskék színezete olívzöldre, olívbarnásra vált, ami napsütésben a gyorsabb felmelegedést segíti.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Országos léptékben inkább szórványos kisszitakötőnk, de lokálisan lehet gyakori. Az ivarérett hímek jellemzően a lazább parti szegélynövényzet (pl. ritkás nádas, zsiókás) belső, vízben lévő szegélyén tartózkodnak és felriasztva gyakran repülnek nyílt víz fölött a tó belseje felé.
Szakirodalom a faj szaporodóhelyét széles skálán említi. Tapasztalataim alapján – legalábbis hazánkban – előnyben részesíti a nagyobb szikes tavakat, a különféle bányatavakat és átöblítődő tavakat, beleértve a mesterséges halas- és horgásztavakat is.
Élőhelyén, szaporodóhelyén rendszerint további kis- és nagyszitakötőkel is találkozhatunk.
Peterakása általában tandemben, élő vagy elhalt vízi növények szöveteibe történik. Peterakás közben a nőstény a víz alá is merülhet, ahova a hím nem követi. Egyes források szerint a nőstény akár 90 percig képes a víz alatt petézni. Lárvaként telel át.
Értékszáma 5-ös.

Előfordulási adatok térképen: