Libellula fulva Müller, 1764 – Mocsári szitakötő – Védett

Blue Chaser, Scarce Chaser, Spitzenfleck

Testhossz: 42–45 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április vége (olykor kicsit korábban) – július közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Közepes termetű, viszonylag könnyen azonosítható szitakötőfaj. A Libellula nemre a szárnyak, különösen a hátsó szárnyak tövénél lévő nagyobb barnás foltok jellemzőek. E foltok kiterjedése ennél a fajnál kisebb, mint a L. depressa-nál, de általában fényképeken is jól látható. Érdemes megjegyezni, hogy a sárkány szitakötők (Corduliidae) közé tartozó, alkatában is eltérő Epitheca bimaculata hátsó szárnyainak tövén szintén találunk barnás foltokat. Leginkább a hasonló méretű és alkatú Orthetrum-fajokkal, elsősorban az O. cancellatum-mal téveszthető össze. Hasonló e két faj adult–öreg hímjeinél a feketés szárnyjegy, a sötét tor és a hamvas-kékes, fekete végű potroh. Különbség a fulva-nál a szárnyak tövénél lévő barnás folt, mely Orthetrum-fajoknál hiányzik. Markáns különbség van az arc és a szemek színében is. Idősebb fulva hímek szeme kékesszürke, arca feketés (néha koromfekete), cancellatum hímek szeme zöldes, ciános, arca világosabb. Nőstények között még jelentősebb az eltérés az alkatot, színezetet és mintázatot tekintve is.

A friss és immatur hímek és nőstények hasonló színezetűek, ami a nőstény színezethez áll közel. Ilyenkor elsősorban a potroh alakja, a potrohfüggelékek elhelyezkedése és alakja segíti az ivarok azonosítását. A fiatal imágók alapszíne élénk narancssárgás, olykor narancsvörös, szárnyjegyük szürkés. Szemük színe üvegesen sárgásbarna, szürkés. Nem sokkal a kibújás után mindkét ivarnál, de főleg a nőstényeknél látható a szárnyak végén kisebb-nagyobb kiterjedésű szürkés folt. Ez a bélyeg más hazai szitakötőfajnál nem fordul elő. Fontos megjegyezni, hogy ennek a foltnak a kiterjedése, erőssége egyedileg nagyon változó, sőt idősebb hímeknél hiányozhat is.

Adult hímek hamvasan világos szürkéskékes potrohának közepe táján kétoldalt rendszerint látható feketés folt. Ez valójában a nőstény kapaszkodásának nyoma (lásd a párzókerék képeket). Adult nőstények fakóbb, sötétebb barnássárgák, szemük világosabb kékesszürke. Nagyon öreg nőstényeknél – a besötétedés miatt – a potroh mintázata szinte el is tűnhet és a potroh kissé hamvas bevonatú lehet.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Az ivarérett hímek megfigyelése könnyebb, mivel revírjükben rendszerint a megszokott, általában messzebbről is jól látható őrhelyükön ülnek. Nagyobb egyedsűrűségnél délután jó eséllyel láthatunk párzókereket is.
A dús növényzetű, hűvösebb vizű, lassú folyású patakok, kisebb-nagyobb csatornák adják elsősorban a szaporodóhelyét, ahol rendszerint több más kis- és nagyszitakötővel is találkozhatunk. Hasonló körülményeket biztosító különféle állóvizekben, akár átöblítődő mesterséges horgász- és halastavakban is megél.
A nőstény a petéket magánosan, röptében, potrohának végét a vízbe mártogatva rakja. Lárvaként telel át, a lárva 2 évig fejlődik.
Értékszáma 4-es.

Előfordulási adatok térképen: