Orthetrum coerulescens (Fabricius, 1798) – Kék pásztor

Keeled Skimmer, Kleiner Blaupfeil

Testhossz: 36–45 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): május közepe – szeptember közepe (ritkán október közepe)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Barnás szárnyjegye miatt a hasonló méretű (átlagban valamivel nagyobb) és vele gyakran azonos élőhelyen előforduló O. brunneum-mal téveszthető össze elsősorban. Szakirodalom olykor faji bélyegként jelzi a szárnyjegyek színárnyalat- és méretbeli különbségét, azonban ez – különösen fotókról – nehezen értelmezhető, és a korral a szárjegy színárnyalata változik. Ennél jobb, de fotókról gyakran szintén nehézkes a potrohszelvényeken lévő keresztirányú mintázat, ami coerulescens estében egybefüggő vonalka, míg a brunneum esetében inkább két elkülönülő pont, illetve vonalka pár. Öreg, besötétedő egyedeknél ez a bélyeg nehezebben használható. Bár nem mindegyik határozó emeli ki, az egyik legfontosabb elkülönítő bélyeg a szárnyerezet. Fontos azonban tudni, hogy a két faj között e bélyeg esetében is létezik átmenet, azaz 3–4 osztott cella. A szárnyakon az osztott cellák száma és alakja (a részletfotókon a bekarikázott részek) általában nem szimmetrikus; azt az első szárnyat érdemes az azonosításnál figyelembe venni, ahol több az osztott cella. (Ritkán „rendhagyó” brunneum egyedek is vannak, melyeknél csak 1–2 osztott cellát találunk.)

A friss egyedek szárnyjegye szennyes halványsárga. Ilyenkor kissé hasonlóak Sympetrum-fajok friss egyedeihez, azonban ezeknél az elülső szárny szegélymezejében (a szárnycsomó és a tor közötti főérre merőlegesen) 10 szegélyharántérnél kevesebb van (6–8), míg az Orthetrum-fajok esetében ezeknek az ereknek a száma minimum 10.

A friss és korai immatur hímek és nőstények hasonló színezetűek, ami a nőstény színezetéhez áll közel. Ilyenkor elsősorban a potroh alakja, a potrohfüggelékek elhelyezkedése és alakja segíti az ivarok azonosítását.

Legkönnyebb az adult hímek azonosítása. Az O. coerulescens hímjei a brunneum-nál sötétebb árnyalatúak, szürkésebb kékek, és a tor sokáig többé-kevésbé barnás. A legfontosabb azonban az, hogy az arc sötétebb, szürkésbarna, foltosodó, míg a brunneum-nál halványan kékesfehér (fehérnek tűnő). Öreg brunneum hímeknél az arc sötétedik, sötéten foltosodik, a test, különösen a potroh feketésen megkopik. Ilyenkor nem mindig könnyű az O. coerulescens hímjeitől elkülöníteni, ahol az öregedéssel a tor hamvas-kékes árnyalatú lesz. Ekkor fontos lehet a szárnyerezet összevetése; illetve segítség az is, hogy a brunneum hímek torának és potrohának színárnyalata azonos, míg a coerulescens hímeknél a tor színe egy árnyalattal sötétebb.

Coerulescens fiatalabb nőstényei sárgás tónusúak, ellenben a brunneum nőstények kissé szürkésbarnás árnyalatúak. Friss–immatur coerulescens nőstények esetében a toroldal sárgás, alig mintás; a szárnyakon rendszerint kiterjedt sárgás színeződés van, ami a brunneum nőstények esetében többé-kevésbé hiányzik. Adult–öreg coerulescens nőstények szárnyának sárgás színe azonban nem mindig szembetűnő, illetve hiányzik; és ekkor már a két faj nőstényének színe – a tor oldalának kivételével – meglehetősen hasonló. Felülről az elkülönítésükben ilyenkor a szárnyerezet a legmegbízhatóbb. A friss–immatur brunneum nőstények toroldalán – a hímekhez hasonlóan – élénk fehér, majd szennyes fehér foltok vannak, melyek sokáig karakteres mintázatot adnak.

Az idősebb nőstények szeme – mindkét faj esetében – szürkéskék, zöldeskék. Öreg nőstények teste olív árnyalattal sötétedik, a tor és a potroh mintázata halványul. Előfordulnak hamvas-kékes bevonatú öreg nőstények is.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Adult, revírtató hímek rendszerint ugyanazt az őrhelyet választják, ezért a megfigyelésük viszonylag könnyű.
Dús növényzetű erek, kisebb patakok, árkok jellemző szitakötője, de megfelelő nagyobb vízfolyásokban, sőt olykor állóvizekben is megél.
A kisebb vízfolyásoknál gyakran él együtt a Calopteryx splendens-szel, O. brunneum-mal és a Coenagrion ornatum-mal, de előfordulhat szaporodóhelyén Libellula depressa, Ischnura pumilio is. Nagyobb, mélyebb, lassabban áramló vizű csatornáknál és állóvizeknél további fajok is társulhatnak hozzá.
A nőstény magánosan, repülés közben, potrohvégét a vízbe mártogatva petézik. Lárvaként áttelelő faj, a lárva valószínűleg 2 évig fejlődik.
Értékszáma 5-ös.