Balkan Emerald, Balkan-Smaragdlibelle
Testhossz: 50–55 mm
Repülési időszak (hazai tapasztalatok és szakirodalom alapján): május vége – augusztus közepe
Téveszthetőség, jellemzés, változatosság
Karcsú, közepes termetű, összhatásában sötét, zöldesen–bronzosan(–kékesen) fémes csillogású szitakötő. Családjába (Corduliidae) tartozó rokonainak többsége hasonló, ezért az azonosítása nagyobb odafigyelést kíván. Rövid repülési idejű nyári faj. Ez is segíti a felismerését, mivel a hasonló megjelenésű – rendszerint másféle élőhelyeken előforduló – Cordulia aenea tavaszi–nyár eleji szitakötő, június vége után már csak kivételesen látható. Legegyszerűbben a Somatochlora flavomaculata-tól tudjuk elkülöníteni, mert e faj mindkét ivaránál sárga foltokat találunk a potroh oldalán. Ezek a foltok a fiatalabb egyedeken élénkebbek (akár röptükben is láthatóak), viszont az öreg egyedeken besötétednek. További két hazánkban élő rokonától, a már említett Cordulia aenea-tól, valamint a vele régebben egy fajba sorolt S. metallica-tól az elkülönítése nehezebb. Cordulia hímeknél a potroh vége felé, az S7–S8-nál láthatunk megvastagodást. A „bunkósabb” potrohvég röpülő Cordulia hímeknél is látható. Somatochlora-fajok hímjeinél viszont a potroh inkább középtájt (kb. az S6–S7-nél) a legszélesebb. Nőstényeknél oldal irányból látható, hogy e két Somatochlora-fajnál – ellentétben a Cordulia-val – a hegyesedő hüvelybillentyű kifejezetten nagy, a potrohtól derékszögben elálló. A toron és potrohon lévő kisebb sárga foltok eltérései mellett mindkét ivarnál fontos különbség még az arc felső részének színezete. Somatochlora-fajoknál a zöld szín mellett sárga foltok is vannak, míg a Cordulia arcának felső fele zöldes.
S. meridionalis mindkét ivaránál egy, ritkán kettő kisebb halványsárga, fehéres foltot láthatunk a tor oldalának közepe táján. Ilyen folt a metallica-n nincs. Fontos azonban megjegyezni, hogy e fémes csillogású, erősen irizáló fajnál a fényképeken néha, bizonyos szögből a tor oldalain világosabb foltok látszanak, ami megtévesztő lehet. Alaposabban szemügyre véve általában jól látható, hogy a meridionalis foltjai másfélék, éles határvonalúak, nem fénylők, nem a „becsillogás” miatt világosak (lásd a képeken!). Különbség még az is, hogy a meridionalis szárnyjegye sötétebb, feketésebb, míg a metallica szárnyjegye világosabb, barnás. Ez azonban csak megfelelő fényviszonyok között látható, illetve az öregedéssel kevésbé szembetűnő. (Szakirodalom szerint egyes metallica populációk szárjegye eleve sötétebb, tehát ez a bélyeg óvatosan kezelendő.)
A hím és nőstény színezete és mintázata hasonló, viszont jelentős különbség mutatkozik a potrohuk alakjában. A hím potroha (felülről nézve) az S1–S2-nél szinte gömbösen kiszélesedik, majd rövid szakaszon (S3) erősen beszűkül és utána fokozatosan kiszélesedik. A vége felé ismét kissé beszűkül. Nőstények potrohának oldala az S3-nál csak enyhén szűkül be, majd innen a vége felé fokozatosan keskenyedik el. A potrohfüggelékek eltérése is jellemző: a hím alsó potrohfüggeléke viszonylag nagy; a nőstények potrohfüggelékei (felül) meglehetősen hosszúak.
A friss és öreg egyedek színezete között az eltérés nem jelentős. Elsősorban a szem színe alapján ismerhetjük fel a kort, miszerint a friss egyedek szeme felül üvegesen sárgásbarna, az idősebbek szeme élénkzöld.
Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás
A fajról viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezem. A szakirodalom, valamint néhány megfigyelés alapján hazánk Ny–DNy-i és ÉK-i részén fordul elő.
Úgy tűnik, élőhelyigénye jelentősen eltér a S. metallica-étól, mivel a gyorsabb folyású, gyérebb növényzetű, nagyrészt árnyékolt, tiszta vizű patakokban, kis folyókban szaporodik. Élőhelyén általában néhány további kis- és nagyszitakötővel is találkozhatunk, így pl. Calopteryx virgo-val, Onychogomphus forcipatus-szal.
A nőstény a petéket rokonaihoz hasonlóan magánosan, röptében, potrohvégét a vízbe mártogatva rakja. Lárvaként telel át, a lárva valószínűleg 2(–3) évig fejlődik.
Értékszáma 3-as.
Előfordulási adatok térképen: 
A képet 2022. 07. 25-én készítettem Nagyvázsony közelében.
A képet Pámerné Bükky Klára készítette 2016. 09. 03-án, Fadd mellett. A faj afrikai–mediterrán elterjedésű, a tudomásom szerint eddig hazánkban nem figyelték meg. Gratulálunk a felfedezéshez!
