Útmutatás a használathoz

A hazai fajok menüpont alatt 62 hazai szitakötőfaj kerül bemutatásra. Nem szerepelnek ebben a listában azok a más felsorolásokban olykor előforduló fajok (Aeshna juncea, Epallage fatime, Nehalennia speciosa, Ceriagrion tenellum, Coenagrion lunulatum és hastulatum), melyek valószínűleg nem képezték régebben sem a hazai Odonata fauna részét, illetve mára kipusztultnak tekinthetőek, az utóbbi évekből, sőt évtizedekből már imágó megfigyeléseik sem származnak. Nem került bele a hazai fajok körébe a Trithemis annulata sem, melynek eddig egyetlen bizonyított hazai előfordulása ismert (2016).

Kibővül viszont a lista az egykor a fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica) alfajának tartott, de ma már önálló fajnak elfogadott balkáni szitakővel (Somatochlora meridionalis). Helyet kapott a listában a régebbi felsorolásokban még nem szereplő kékszemű légivadász (Erythromma lindenii), melynek előfordulását hazánk területén 2014-ben bizonyították, és azóta is stabil populációi élnek az országhatáron belül.

Azoknak, akik a szitakötők felismerésének, határozásának az elején járnak, célszerű először az Első lépés – Családok menüpontot végiglapozniuk. Itt rövid, családokra bontott áttekintés olvasható a hazai szitakötőről. Ezt követően érdemes azokra nemekre, fajokra rátérni, melyeket itt, az első körben nem sikerült biztosan kizárni.

A weboldal mottója is lehetne: egy kifejező kép többet ér ezer szónál. Míg egykor (jobb híján) gyakran nekiveselkedtünk a szakkifejezésekkel teli szöveges, esetleg részletrajzokkal kiegészített határozókulcsoknak, addig ma már gyorsan, képről (ránézésre) szeretnénk azonosítani a fényképeinken látható fajokat. Ennek természetesen vannak veszélyei: lásd például az interneten lévő nem kevés félrehatározott, illetve félretippelt fajt! A megoldás leginkább a kettő “módszer” ötvözése. Nyilakkal célirányosan megjelölt jó minőségű részletfotók és jó habitusfotók  mellé ma már inkább csak rövid, figyelmet ráirányító szöveges utalások szükségesek. Határozáskor elsőként érdemes a képeket átlapozni, majd a szöveget – a szövegközi ábrák tanulmányozásával együtt – átolvasni, és végül a kettőt együtt használva összevetni a faji bélyegeket a képünkön szereplő szitakötő jellemzőivel.

Minden hazai fajnál azonos szerkezetű oldalakat találunk. A tudományos és magyar név alatt abban az esetben szerepel szinonim név, ha az a szakirodalomban gyakran feltűnik. Néhány korábbi társnév szintén szerepelhet ugyanitt. Ezt követően a faj angol és német neve kapott helyet.

Minden faj oldalára 20 kép tervezett. Ezekből kettő – lehetőleg egy adult hím és nőstény – kiemelve, az alsó képgaléria előnézeti képeihez képest eleve nagyobb méretben a szöveges rész előtt látható. Sokszor már ezekre rápillantva tisztázhatjuk, hogy érdemes-e a szövegben is tovább menni, azaz hasonló vagy nagyon különböző a meghatározni kívánt szitakötő. Itt is fontos megjegyezni, hogy az adult színezettől a más életkorú egyedek színezete lehet nagyon eltérő, tehát ne kizárólag az állat színeit vegyük alapul! Az alkatát és a mintázat hasonlóképpen fontos lehet.

A szöveges rész elején szerepel a testhossz, viszont nem került fel potroh és a szárnyak mérete. Míg előbbiből az adott faj nagyságára következtethetünk, utóbbiak sem terepen sem fotókról nem igazán lényeges információk.

A repülési időszak jó támpontként akár a faj azonosításában is a segítségünkre lehet. A legtöbb átfogó szakirodalomban szerepel repülési időszak, ami értelemszerűen nagyon eltérő lehet déli és északi populációk esetén. Éppen ezért itt a közelmúlt hazai tapasztalataira hagyatkoztam elsősorban. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor ezt jelzem. Bizonyára több faj esetében is módosulni, finomodni fog ez az időintervallum az évek során. Kutatók több kiadványban kiemelik a repülési időszak súlypontját. Ezt külön nem jelöltem, mivel ez rendszerint a teljes repülési időszaknak a középső vagy ennél kissé előbbre eső szakasza. A repülés kezdete és vége az adott évjárat függvénye is. Korai, már április közepén megjelenő fajoknál egy-két hetet is tolódhat, ha áprilisban a szokottnál hidegebb az idő. A tartós fagyok korai beköszönte viszont megrövidítheti az „őszi fajok” repülési időszakát, bár úgy tűnik a kisebb fagyokat néhány szitakötőnk jól tolerálja.

A téveszthetőség, jellemzés, változatosság bekezdésekben igyekeztem azokat a jellemzőket, gyakorlati útmutatásokat összeszedni, melyek az adott faj bármilyen korú imágójának felismerését lehetővé teszik. Ezek a megfogalmazások nem részletes fajleírások. Általában nem szerepelnek azok a ránézésre egyébként feltűnő jellemzők, melyek a faj határozásának menetét nem viszik előbbre. Azokat a bélyegeket igyekeztem megfogalmazni, melyek a hasonló fajoktól való elkülönítést teszik lehetővé. Profi szitakötészektől elnézést kérek a számukra néhol bizonyára megmosolyogni való „evidenciák” leírásáért, de a tapasztalataim alapján – és ezek nem csak saját tapasztalatok – nem célszerű elsiklani ezek felett sem. A szöveg és a képanyag szerves egységet képez. A szövegben elhelyezett linkekre kattintva részleteket tartalmazó képek jönnek fel, melyeken lehet több faj egymás mellé helyezve azonos részlettel (ezek tehát több fajnál ugyanúgy elérhetőek) vagy lehet az adott fajról egy vagy több, a határozáshoz szükséges részletfotó. A szövegekben szereplő esetleg ismeretlen fogalmakat a kislexikonban igyekeztem érthetővé tenni.

Végül néhány további praktikus információt találunk a viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás bekezdésben. E fajonként változó súlypontú információk szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az adott fajt a viselkedése és környezete alapján még biztosabban felismerjük.
Az ebben a bekezdésben található link segítségével a faj egy jellemző szaporodóhelyének fényképfelvételét nyithatjuk meg.
Végül láthatjuk az értékszámot, amiről itt olvashatunk.

A szöveges rész után egy kisebb térkép ikon segítségével az adott faj előfordulási térképébe tekinthetünk bele.

A szövegblokk után egy nagyobb képgaléria található. Ebben meghatározott a sorrend: előbb a hímek öregedéssel összefüggő színváltozatai, majd ugyanígy a nőstények színváltozatai szerepelnek. Minden kép aláírásában megtalálható a képen látható állat korának jelzése is. Az általam használt, korra vonatkozó megjelölések a következők: friss / imm. (immatur) / átsz. (átszíneződő) / ad. (adult) / öreg. Gyakran előfordul, hogy a képről nem teljesen egyértelmű a pontos besorolás. Ilyen esetekben nem próbáltam „beerőszakolni” a kép szereplőjét valamelyik kategóriába, hanem gondolatjellel összekötve kettő korra vonatkozó megnevezést is beírtam. A korok megadásához, jelöléséhez kapcsolódó magyarázatok a kislexikonban olvashatóak. Több faj esetében – elsősorban az adult nőstényeken belül – eleve vannak színváltozatok. Ezeket is igyekszem minél teljesebben bemutatni vagy itt a képgalériában vagy szövegközi részletfotón. A képgaléria végén kapott helyet néhány egyéb fotó, pl. tandem, párzókerék, peterakás. Bármelyik képre kattintva elindul egy oda-vissza lapozható diavetítés, amiből az „Esc” billentyű megnyomásával is visszaléphetünk.

Minden hazai fajról rendelkezem fotóval, de az oldalak képanyaga több szempontból is vegyes. Van ahol minden részletre, stádiumra találtam megfelelő képet, de nem egy esetben még sok a hiány és a bekerült képek minősége is változó. Amennyiben a felismerést elősegíti,  bekerültek a sorozatokba fotótechnikai szempontból gyengébb felvételek is. A reményeim szerint a hiányzó képek pótlása folyamatos lesz és minőségi cserék is rendszeresen történnek majd. 

Minden fajnál, az oldal tetején és alján is lehetőség van az előző, illetve következő fajra lapozni; az alul középen lévő „Hazai fajok”-ra kattintva pedig visszaugorhatunk fajlistára.