Lestes macrostigma (Eversmann, 1836) – Nagy foltosrabló – Védett

Dark Spreadwing, Dunkle Binsenjungfer

Testhossz: 39–48 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): május közepe (olykor kicsit korábban) – augusztus eleje

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

A rabló nem (Lestes és Chalcolestes) felismerése kis gyakorlattal viszonylag könnyű. A nem fajaira pihenő helyzetben szétnyitott szárnytartás jellemző. (Érdemes azért megjegyezni, hogy friss és néha öreg egyedeket összecsukott szárnyakkal is láthatunk.) További jellemző vonás a hímek nagy és ívesen összehajló két felső potrohfüggeléke; valamint a nőstények potrohvégének a megszokottnál is erőteljesebb, még „bunkószerűbb” megvastagodása.

A L. macrostigma mindkét ivarának testeösszes rokonától eltérőenidősebb korban meghatározóan hamvas-kékes, beleértve a tor egészét is. Kivétel mindössze a potroh középső szakasza, az S3-tól az S7-ig. Ez a rész a fiatalabb egyedeken zöldes, az öregeken bronzos. Segítheti az azonosítást a többi fajénál nagyobb, fekete szárnyjegy is. A faj felismerése tehát kis gyakorlattal könnyű.

Két ivarának színezete kortól függetlenül hasonló. A hím, illetve nőstény felismerését a látható ivari jegyek segítik.

Az egészen friss egyedek kifejezetten (meglepően) sötét, acélos liláskékek, szemük alul üvegesen szürkésfehér, felül barnás, szárnyjegyük halványszürke. A potroh közepe kissé világosabb és zöldes árnyalatú. Az immaturok szárnyjegye sötétebb, szürkés, szeme szürkés-, majd vörösesbarna, teste – az acélzöldes potrohszelvények kivételével – liláskék.

Öreg egyedeken az S2 többé-kevésbé megkopik, a hamvasság eltűnik és ciános-zöldes színű lesz. A fiatalabb adult egyedek szeme élénk kék, öreg egyedek szeme sötétebb, kissé lilás árnyalatú.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Rokonaihoz képest a repülési időszaka viszonylag rövid. Szaporodóhelyétől nagyobb távolságokra ritkán tűnik fel.
A gyorsan felmelegedő, sekély, nyár közepére gyakran kiszáradó szikes mocsarak szitakötője, beleértve a nagyobb szikes tavak szegélyzónáját is.
Szaporodóhelyein általában néhány további kis- és nagyszitakötővel – pl. Sympetrum meridionale, Lestes barbarus, Ischnura pumilio, Enallagma cyathigerum – is találkozhatunk.
Peterakása tandemben történik. A nőstény a petéket szinte kizárólag zsiókák (Bolboschoenus spp.) – szöveteibe rakja. Pete alakban telel át, a lárva a következő évben fejlődik imágóvá.

A fajról még itt olvashatunk.

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.