Lestes sponsa (Hansemann, 1823) – Lomha rabló

Common Spreadwing, Common Emerald Damselfly, Gemeine Binsenjungfer

Testhossz: 35–39 mm

Repülési időszak (szakirodalom és saját tapasztalatok alapján): május vége – szeptember közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

A rabló nem (Lestes és Chalcolestes) felismerése kis gyakorlattal viszonylag könnyű. A nem fajaira pihenő helyzetben szétnyitott szárnytartás jellemző. (Érdemes azért megjegyezni, hogy friss és néha öreg egyedeket összecsukott szárnyakkal is láthatunk.) További jellemző vonás a hímek nagy és ívesen összehajló két felső potrohfüggeléke; valamint a nőstények potrohvégének a megszokottnál is erőteljesebb, még „bunkószerűbb” megvastagodása.

Lestes- és Chalcolestes-fajok eleinte sárgás árnyalatú fémes zöld színe az öregedéssel egyre inkább sötétebb, bronzos színre vált. Ez hímeken és nőstényeken egyaránt megfigyelhető.

A Chalcolestes, illetve Lestes nemen belül a fajok biztos elkülönítése – különösen friss állapotban – alaposabb szemrevételezést igényel. Elsőként érdemes a fej hátoldalát, a szemek mögötti részt megnézni, mert ennek színe általában kortól függetlenül jól használható bélyeg. Sponsa-nál ezen a részen sötétebb, hamvas kékesszürke színt látunk, mely két rokonát (L. barbarus, L. virens) azonnal kizárja, ugyanis azoknál világos, sárgás ez a terület. Fontos megjegyezni, hogy e terület színe az említett fajoknál  idővel sötétedik, sárgából előbb világosbarnás, majd a kifejezetten öreg egyedeknél sötétbarna, illetve sötétbarnán hálózatosan erezett vagy foltos lesz. Ez alapján a bélyeg alapján ilyenkor nehezebb lehet az elkülönítés. Szerencsére további támpontok is a rendelkezésünkre állnak, melyek e bélyeg nélkül is a segítségünkre vannak. Ezekről az egyes fajoknál olvashatunk.

A kissé nagyobb Chalcolestes viridis-nél a szem mögötti terület hasonló színezetű. Hímeknél segítség lehet, hogy a Ch. viridis felső potrohfüggeléke – legalább felül – fehéres, míg a sponsa és dryas potrohfüggeléke – idősebb korban – egyöntetűen sötét. Az idősebb nőstények elkülönítése nehezebb. Ch. viridis toroldalán (a hímekén is!) előre mutató, néha kissé íves, csapszerű, tüskeszerű mintázat van. Sponsa és dryas toroldalán ugyanott csak rövidebb tüske vagy kisebb sarkos törés található. A szárnyjegyek színe nagymértékben a fényviszonyok és a kor függvénye, megbízható bélyegként nem mindig használható.

A Lestes sponsa és L. dryas elkülönítése általában nem könnyű feladat. A dryas a sponsa-hoz képest robusztusabb felépítésű, de ez csak nagyobb gyakorlattal érzékelhető. Az immatur sponsa színezete jellegzetes, ami ebben az időszakában az összes rokonától jól elkülöníti. A sötét színek acélos kékeszöldek (főleg hímeken), a világos részek pedig narancsos-rózsásak. Később a határozáshoz mindenképpen szükséges a közeli és részletgazdag fényképfelvétel. Hímeket – kortól függetlenül – az alsó potrohfüggelékek alapján lehet a legbiztosabban elkülöníteni. Sponsa-nál az alsó potrohfüggelékek általában karcsúbbak, a végük nem vagy csak kissé és fokozatosan szélesedik ki; többé-kevésbé egyenesek vagy kissé ívesen összehajlók. Dryas hímeknél ezek a függelékek vaskosabbak, a végük hirtelen, kanálszerűen kiszélesedik. Csúcsi részük általában befelé hajlik (de ez fotókon nem mindig látható egyértelműen). Adult hímek esetében a színezet is a segítségünkre lehet, bár a különbségek nem markánsak. Dryas-nál felül az S2 hátulsó harmada rendszerint nem hamvas, hanem a potroh többi részéhez hasonló fémesen zöld, bronzos színű. A határvonal a hamvas és nem hamvas rész között határozott, gyakran éles. Sponsa-nál ezen a területen szintén gyakran átlátszik a potroh fémes alapszíne, de több-kevesebb hamvas bevonat itt is van, a határvonal pedig elmosódottabb.

A két faj nőstényének elkülönítése szintén nem könnyű. Ha jól látszik a képen, akkor segítség lehet az S1 mintázata, ami sponsa-nál kettő sötét (zöldes, bronzos), kissé háromszöghöz közelítő folt, melyek külső elülső sarka „lecsapott”. Dryas-nál ugyanitt kettő nagyjából négyzet alakú folt van, melyeknek az elülső külső sarka határozottan szögletes, sarkos. Ennél általában jobban látszik képeken a tor oldala. Dryas-nál az első lábak fölött az előtor szelvényére felül kiterjed a sötét (zöldes, bronzos) szín, míg sponsa-nál ez a rész világos, idősebb egyedeken elmosódottan sötétedő. Középső lábak fölött a toron dryas-nál szintén egybefüggő sötét részt találunk, sponsa-nál viszont itt egy világos területtel határolt sötét folt van. Fontos megjegyezni, hogy öreg egyedeknél a test sötétedésével, a tor esetleges hamvasodásával az éles határvonalak elmosódnak, és ilyenkor ezek a bélyegek már nehezen használhatóak. Amennyiben sikerül a potroh végét oldal irányból lencsevégre kapni, megfigyelhető az is, hogy sponsa nőstényeknél az alul lévő peterakó szerv (ovipositor) kb. a szelvény határáig ér, dryas nőstényeknél viszont az S10 szelvény végén határozottan túlnyúlik.

Sponsa immatur hímjeinek és nőstényeinek színezete hasonló, a fémes zöld, kissé acélos kékes szín mellett jellegzetesen narancsos. Átszíneződőnek tekinthetőek azok hímek, melyeken már megjelenik hamvas bevonat, de a szem még barnás. Ekkor még a szárnyjegy is barna, ami később inkább feketés.
Idősebb nőstények szeme felül általában barnás, de lehet kékes is.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Olykor szaporodóhelyétől több 100 m távolságra is elkóborol.
A gyorsan felmelegedő, sekély, nyár közepére gyakran teljesen kiszáradó, növényzettel közepesen vagy dúsan benőtt mocsarakban szaporodik.
Szaporodóhelyein általában néhány további kis- és nagyszitakötővel is találkozhatunk. Gyakran együtt fordul elő, illetve szaporodik további Lestes-fajainkkal, az Aeshna affinis-szel, a Sympetrum meridionale-val és striolatum-mal.
Peterakása tandemben történik. A nőstény a petéket mocsári lágyszárú fajok (pl. sások) szöveteibe rakja. Pete alakban telel át, a lárva a következő évben, 2–3 hónap alatt fejlődik imágóvá.
Értékszáma 4-es.

Előfordulási adatok térképen: