Ischnura pumilio (Charpentier, 1825) – Apró légivadász

Small Bluetail, Scarce Blue-tailed Damselfly, Kleine Pechlibelle

Testhossz: 26–31 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április közepe – október vége

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Viszonylag könnyen azonosítható faj; a legkisebb szitakötőnk. Az Ischnura nem idősebb hímjeinek felismerése az elülső szárnyakon lévő kétszínű (feketés/fehéres) szárnyjegy alapján a legkönnyebb. Pumilio hímeknél a szárnyjegy az elegans-hoz képest szélesebb, általában még kontrasztosabb, szembetűnőbb. Amennyiben a szárnyjegy – pl. felülről készült felvételeken – nem látható, e faj hímjénél a legjobb támpont a potroh idősebb korban élénk, világoskék része. Ez a terület az S9-re esik, illetve kiterjed az S8 szomszédos harmadára is. Érdemes megjegyezni, hogy kisszitakötőink hímjeinél – de néha a nőstényeknél is – jellemző a potroh vége felé lévő világos rész, azonban más fajoknál ennek kiterjedése más, máshova esik. Pumilio hímek S9 szelvényén gyakran látunk fekete rajzolatot. Kis méretükön túl a pumilio nőstények a tor oldalán lévő nagyon vékony sötét sávról ismerhetőek fel, ami olykor alig látható vagy hiányzik is. E faj idősebb nőstényeinél – ellentétben az elegans nőstényekkel – a potroh felszíne végig egyöntetűen sötét színű.

Az ún. „Coenagrion sarkantyú” (Coenagrion spur) – bár vékonyabb, gyengébb mint a Coenagrion-fajoknál – különösen a hímeknél határozott.

Friss hímek alapszíne halvány sárgás(-rózsás), szárnyjegye szürkés, még nem két színű. Az immatur hímek színezete élénk: a tor alapszíne sárga, majd sárgászöld, potrohának vége (S9) világoskék. Az átszíneződő hímek toroldala ciánzöldes; az adult és öreg hímek világoskék/fekete mintázatúak.

A friss nőstények halvány narancssárgás(-rózsás) színűek. Immatúr korukban a narancssárga szín erőteljessé, élénkké válik (ilyenkor beszélünk f. aurantiaca-ról), ami e faj fiatal nőstényeinek a hazai szitakötők között egyedülálló színezetet kölcsönöz. Az ilyen egyedeket ennek ellenére gyakran összetévesztik a Pyrrhosoma nymphula-val, bár alaposabb szemügyre véve közöttük több markáns különbséget is találunk. Például az immatur pumilio nőstények lábai is narancsos színűek, míg a Pyrrhosoma nőstények lábai feketések. Pumilio-nál a potroh felső része az S1–S3 és S10 kivételével egyöntetűen sötét, Pyrrhosoma-nál ez csak a nőstény sötét színváltozatánál (f. melanotum) lehet kissé hasonló. A szín tónusát tekintve is jelentős a különbség: a pumilio nőstény narancsos, míg a Pyrrhosoma mindkét ivara vöröses színű.

Pumilio nőstényeknek adult korukra több színváltozata alakul ki, ami főleg a tor oldalának színezetében mutatkozik. Láthatunk élénk világoskék, zöld, barnás, kissé lilás színváltozatokat is. Adult nőstény szeme alul zöld, felül barnás (öregen néhol feketés), szárnyjegye halványbarnás, alig érzékelhetően két színű. Öreg (peterakás utáni) nőstények színei még jobban besötétednek; a testen gyakran megfigyelhetünk hamvas-szürkés bevonatot.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Élőhelyétől nagyobb távolságokra csak kivételesen bukkan fel.
Olykor előfordul, hogy párzókerékben immatur (vagy legalábbis ilyen színezetű) nőstényt látunk.
Szaporodóhely preferenciája változatos. Jellemző szikes tavakban és mocsarakban, de kedveli a kisebb patakok lecsendesedő, dús növényzetű szakaszait is. Előfordul sekély, tisztább vizű csatornákban, időszakosan elárasztott kisebb tavakban is. Jelentős populációját forráslápban is sikerült megfigyelni.
Élőhelyein rendszerint több kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk.
A nőstény a petéket magánosan, vízi növények szöveteibe rakja. Egy évben két nemzedéke is lehet. Lárva állapotban telel át.
Értékszáma 6-os.

Előfordulási adatok térképen: