Lestes barbarus (Fabricius, 1798) – Foltosszárnyjegyű rabló

Western Willow Spreadwing, Willow Emerald Damselfly, Migrant Spreadwing,
Südliche Binsenjungfer

Testhossz: 40–45 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): május közepe (olykor kicsit korábban) – október közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

A rabló nem (Lestes és Chalcolestes) felismerése kis gyakorlattal viszonylag könnyű. A nem fajaira pihenő helyzetben szétnyitott szárnytartás jellemző. (Érdemes azért megjegyezni, hogy friss és néha öreg egyedeket összecsukott szárnyakkal is láthatunk.) További jellemző vonás a hímek nagy és ívesen összehajló két felső potrohfüggeléke; valamint a nőstények potrohvégének a megszokottnál is erőteljesebb, még „bunkószerűbb” megvastagodása.

Lestesés Chalcolestes-fajok eleinte sárgás árnyalatú fémes zöld színe az öregedéssel egyre inkább sötétebb, bronzos színre vált. Ez hímeken és nőstényeken egyaránt megfigyelhető.

A Chalcolestes, illetve Lestes nemen belül a fajok biztos elkülönítése – különösen friss állapotban – alaposabb szemrevételezést igényel. Elsőként érdemes a fej hátoldalát, a szemek mögötti részt megnézni, mert ennek színe általában kortól függetlenül jól használható bélyeg. Barbarus-nál ezen a részen sárga színt látunk, mely a legtöbb rokon fajt azonnal kizárja, ugyanis azoknál sötét, kékes-szürkés ez a terület. Fontos megjegyezni, hogy e terület színe idővel sötétedik, előbb világosbarnás, majd a kifejezetten öreg egyedeknél sötétbarna, illetve sötétbarnán hálózatosan erezett lesz. Ez alapján a bélyeg alapján ilyenkor nehezebb lehet az elkülönítés. Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a nagyon friss egyedeknél ez a terület még szürkés-sárgás lehet azon fajoknál is (pl. Chalcolestes viridis), melyeknél kicsivel később már sötét. Szerencsére további támpontok is a rendelkezésünkre állnak, melyek e bélyeg nélkül is a segítségünkre vannak. Ezekről az egyes fajoknál olvashatunk.

Másik hazai Lestes-faj, melynél a jelzett terület hasonlóképpen sárga, a L. virens. E két faj közül a virens kisebb (a legkisebb hazai rabló). Friss egyedek megkülönböztetésében, ahol a szárnyjegy még halvány, egyszínű szennyes fehéres-sárgás, a tor oldalain felül lévő világos sávok segítenek. Barbarus-nál az oldalsávok jól láthatóan vastagabbak, mint a tor közepén lévő sáv. Virens-nél ellenben vékonyak, vastagságuk kb. a tor közepén lévő sávéval azonos. Kissé különbözik e két fajnál a tor oldalának, valamint a lábak torhoz csatlakozó ízületének mintázata is. Később, amikor már kialakul a szárnyjegy jellegzetes színe és mintázata, a határozás jóval könnyebb. Ilyenkor a barbarus szárnyjegye két színű, egy – gyakran kisebb – világosabb és egy sötétebb, barnás részből áll, míg a virens szárnyjegye egyszínű világosabb vagy sötétbarna, és a rövid oldalakon gyakran láthatunk világos vonalkákat. A két faj adult és öreg hímjei jelentősen különböznek, mivel barbarus-on később sincs kiterjedt hamvas-kékes rész (az S10 az idősebb hímeken világos, hamvaskékes), míg a virens hímeken a tor alsó része, valamint az S9 és S10 ilyen. Hímek esetében különbség mutatkozik a felső potrohfüggelékek színében (bár ez kortól is függ), illetve az alsó függelékpár alakjában, de ezek az egyébként fontos bélyegek a fotókon nem mindig látszanak megfelelően.

Virens-től eltérően a barbarus két ivarának színezete kortól függetlenül hasonló. A hím, illetve nőstény felismerését legkönnyebben a látható ivari jegyek segítik.

Friss hímek színezete bizonyos fényviszonyok mellett kékeszöld. Egyes idősebb nőstények szemének színe kékes.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Az egyik leggyakoribb rablófaj. Szaporodóhelyétől gyakran nagyobb távolságokra is feltűnik, olykor lakott területeken (parkokban, kertekben) is találkozhatunk vele.
A gyorsan felmelegedő, sekély, nyár közepére gyakran teljesen kiszáradó, növényzettel közepesen-dúsan benőtt mocsarakban szaporodik. Szikes mocsarakban is gyakori; és megjelenik tartósabban belvizes szántókon is.
Szaporodóhelyein általában néhány további kis- és nagyszitakötővel is találkozhatunk. Gyakran együtt fordul elő, illetve szaporodik további Lestes-fajainkkal, erősen szikes zsiókásokban pl. Lestes macrostigma-val. Nagyszitakötők közül egyes élőhelyein jellemző lehet az Aeashna affinis, a Sympetrum meridionale és striolatum.
Peterakása tandemben történik. A nőstény a petéket lágyszárú fajok – pl. szittyók (Juncus spp.), sások (Carex spp.) és zsiókák (Bolboschoenus spp.) – szöveteibe rakja. Pete alakban tele át, a lárva a következő évben, 2–3 hónap alatt fejlődik imágóvá.

Előfordulási adatok térképen:

Kategória: Hazai fajok | A közvetlen link.