Coenagrion puella (Linnaeus, 1758) – Szép légivadász

Azure Bluet, Azure Damselfly, Hufeisen-Azurjungfer

Testhossz: 33–35 mm

Repülési időszak (hazai tapasztalatok alapján): április vége – augusztus közepe (kivételesen szeptember közepe)

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Kezdőként a Coenagrion-fajok felismerése, azonosítása nagyobb odafigyelést igényel. Különösen igaz ez a nőstényekre. Méretben és megjelenésben hozzájuk hasonló az Erythromma lindenii és az Enallagma cyathigerum, de kissé hasonlóak az Ischnura-fajok is. A többi hasonló alkatú kisszitakötőnél – Platycnemis pennipes, további Erythromma-fajok, Pyrrhosoma nymphula – az eltérés még jelentősebb; kezdeti lépésként tehát ezek kizárása javasolt. A különbségeket lásd az adott fajoknál, illetve a hímeket és nőstényeket felsorakoztató mellékletekben!

Rokonaihoz képest mind a hím, mind a nőstény kevésbé változatos megjelenésű.
A hímek mintázata jellegzetes, ezáltal a faj elég könnyen felismerhető. Az S2 mintázata – a honi Coenagrion-fajok között egyedülálló módon – egy szögletes, sarkos „U” formájú minta, ami nincs összekötve középen a következő szelvény határán lévő fekete gyűrűvel. A S3, S4 és S5 szelvényeken felül egy-egy, kb. a szelvény ötödéig érő sötét minta van. Az S3, S4, S5 és S6 szelvények oldalán, a sötét minták alsó sarkából kiindulva előreálló vékony, hegyesedő sávok húzódnak. (Az S3-nál ez nincs mindig az alapmintával összekötve.) Ezzel a mintázattal a puella hím összhatásában a legkékebb, minden rokonától jelentősen eltér. Érdemes azért megjegyezni, hogy elég gyakran látható a hímeken kisebb mintázatbeli „hiba”, a fentitől eltérő, illetve kiterjedtebb sötét foltosság, ami lehet megkopás eredménye is. Puella hímhez egyébként (összhatásában) leginkább az Enallagma cyathigerum hímje hasonlít, azonban ennél a fajnál – egyéb eltérések mellett – más az S2 mintája és hiányzik a „Coenagrion-sarkantyú” (Coenagrion „spur”).

Nagyon ritkán egyes C. pulchellum hímek mintázata szinte teljesen megegyezik a puella hímek mintázatával. Ekkor az elkülönítésüknél segítség lehet a pulchellum előhátának (pronotum) erőteljesebb karéjozottsága, illetve a pulchellum potrohának végén (S9) látható kiterjedtebb sötét minta. (Magyarországi populációkban eddig ilyen egyedeket nem láttam.)

A nősténynek két alapvető színváltozata van: az úgynevezett „blue”, illetve a „green” vagy másutt „dark”. A felül szinte egyöntetűen sötét potrohú változata a tapasztalatok alapján gyakoribb. E változat egyedei idős korukban zöldes és feketés, ritkán kék és feketés színűek. Megjelenésükben nagyon hasonlóak a C. pulchellum hasonló típusba sorolt – hazánkban valószínűleg ritka – nőstényeihez. Az elkülönítésben elsősorban az előhát (pronotum) karéjossága segít, ami Coenagrion-fajok esetében egyébként is fontos bélyeg. Pulchellum nőstényeknél ez erősen hullámos, ezért mélyen háromkaréjú képet mutat.
A világosabb, illetve tarkább kék színváltozatnál a szelvények elejénél felül kisebb-nagyobb kiterjedésű – de a szelvények felét el nem érő – világos, idősen kékes terület van. Ez a színváltozat összetéveszthető néhány további hazai Coenagrion-faj hasonló színezetű és mintázatú nőstényével. Ilyen esetekben, különösen a pulchellum nőstényektől való elkülönítéskor a legbiztosabb az előhát (pronotum) vizsgálata. Pulchellum nőstényeknél ez erősen hullámos, ezért mélyen háromkaréjú képet mutat. További vizsgálatot igényel, de úgy tűnik, hogy a pulchellum kék színváltozatánál hiányoznak vagy alig láthatóak a szelvényeken felül középen lévő „összekötő vonalkák”, melyek puella-nál vékonyak ugyan, de rendszerint jól láthatóak.
Hasonlóak a kisebb és zömökebb ornatum nőstények is. A két faj elkülönítésekor az S3 mintázata van elsősorban a segítségünkre, ami az ornatum-nál karcsú, hegyesedő, puella-nál viszont – a további szelvények mintájához hasonlóan – előreálló sarkos. Elkülönítésüket segítheti még a szemek mögött lévő világos foltok alsó szegélyének vizsgálata is, ami az ornatum-nál általában erősen, „fésűsen” hasogatott, puella nőstényeknél általában csak hullámos szélű. További segítség lehet, hogy ornatum-nál a potrohszelvények sötét mintáit az előző szelvény határával középen egy vastagabb vonal köti össze, ami puella-nál vékonyabb. Ornatum nőstényeknél az előhát (pronotum) középső karéjának csúcsa levágott és többé-kevésbé kicsípett (valójában a két kis karéj kissé átfedő), puella-nál viszont tompán hegyesedő, ép. (Ennek vizsgálatához jó szögből készült kiváló minőségű közeli felvételre van szükség.)
Enallagma cyathigerum és C. scitulum nőstényeknél a mintázat még jelentősebb eltérést mutat.

A friss egyedek világos részei, elsősorban a toron lévő világos részek és sávok – a család több fajához hasonlóan – eleinte sötétebb tónusú rózsás-narancsosak, majd kivilágosodnak és kezdetét veszi az öregedéssel járó színmódosulás, illetve a színváltozatok kialakulása. A mintázat halványabban már a friss egyedeken is megfigyelhető, ami a faji azonosítást – megfelelő fényképeken – lehetővé teszi. Hímeken már a kibújáskor is látható enyhe kékes árnyalat. Eleinte a szemek felső része barnásvörös, majd idővel besötétedik, feketedik. (Vöröses szemmel esetleg felmerülhet az Erythromma najas és viridulum idős hímekkel való tévesztés kérdése, de azoknál – további különbségek mellett – a szem egészében élénkvörös.)

Öreg hímeknél a fekete mintázat kissé vastagabb, erőteljesebb lesz. Nőstények mindkét színváltozatánál idősebb korban megfigyelhető kékes és zöldes torú változat is, sőt ritkán átmeneti alakok is vannak.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Az ugyancsak nem ritka C. pulchellum-mal sokszor együtt fordul elő, bár a két faj élőhely preferenciájában mindenképpen tapasztalható különbség. Ez talán úgy érzékelhető a legjobban, hogy a puella szaporodik tiszta, hűvösebb vizű új keletű bányatavakban is, a pulchellum lárva viszont megél erősen lápos, tőzeges vizekben is.
Élőhelyén, szaporodóhelyén számos más kis- és nagyszitakötővel találkozhatunk.
Mindkét faj lárva állapotban telel át, tehát szükséges számukra az állandó vízborítás. A petéket mindkét faj tandemben, vízi növények, a legtöbbször hímárnövények szöveteibe rakja.
Értékszáma 7-es.

Előfordulási adatok térképen: