Large Red Damsel, Large Red Damselfly, Frühe Adonislibelle
Testhossz: 33–36 mm
Repülési időszak (hazai tapasztalatok és szakirodalom alapján): április közepe – július eleje
Téveszthetőség, jellemzés, változatosság
Könnyen azonosítható faj. Vörös szín – legalábbis ilyen kiterjedésben – nincs más hazai kisszitakötőn. Előfordul, hogy a lényegesen kisebb Ischnura pumilio immatur nőstényeit (f. aurantiaca) összetévesztik e fajjal, bár alaposabb szemügyre véve a két fajt, közöttük több markáns különbséget is találunk. A szín tónusát tekintve eleve jelentős az eltérés: a pumilio nőstény narancsos, míg a Pyrrhosoma mindkét ivara vöröses színű. Az immatur pumilio nőstények lábai is narancsos színűek, míg a Pyrrhosoma nőstények (és hímek) lábai feketések. Pumilio-nál a potroh felső része az S1–S3 és S10 kivételével egyöntetűen sötét, Pyrrhosoma-nál ez csak a nőstény sötét színváltozatánál (f. melanotum) lehet kissé hasonló.
Halványabb vöröses szín a potrohon már a friss egyedeken is megjelenik. Ezek szárnyjegye még halványabb, sárgás, ami később feketésre sötétedik. Frissebb egyedek szeme felül barnás, az időseké vörös (a nőstényeké kevésbé élénk, lehet barnás). Friss és immatur hímeken és nőstényeken a toron lévő világos részek sárgák. Hímeknél és a nőstények egy részénél az öregedéssel a tor felső részén lévő sárga sávok vörösre színeződnek (a tor alja sárgás marad). Az öreg egyedek színezete megfakul.
A nősténynek három színváltozata ismert. A f. fulvipes potrohán a vörös és fekete szín aránya a hím színezetéhez áll közel. A f. typica esetében a fekete szín kiterjedtebb, felül az S6 zömmel fekete és a szelvényhatároknál lévő fekete foltok is szélesebbek. Egyes szakirodalmak szerint e két változat torának felső részén a világos sávok idősebb korban vörösek, ellenben a harmadik változatnál (f. melanotum) ezek a sávok idősen is sárgásak maradnak. Tapasztalataim és más források alapján azonban léteznek olyan átmeneti, a f. typica-hoz, illetve a f. fulvipes-hez sorolt alakok is, melyek potrohának mintázata e változatokhoz áll közel, ugyanakkor a tor világos sávja idősen is többé-kevésbé halványsárga marad. A f. melanotum önmagában is változatos: egyes példányokon a fekete rész kiterjedése kisebb és a potrohon megjelenik határozott vöröses szín; de vannak sötétebb egyedek is, melyeken inkább csak nyomokban mutatkozik vörös szín a potroh alján és annak vége felé. Ezek az egyedek, főleg fiatalabb korukban esetleg összetéveszthetőek az Erythromma viridulum és E. najas immatur nőstényeivel, sőt ha valaki figyelmetlen az E najas immatur hímjeivel is. Érdemes tehát az ilyen „gyanús” egyedeket alaposan megfigyelni! Erythromma-fajoknál a potrohon nyomokban sem jelenik meg vörös szín, ellenben a Pyrrhosoma sötét nőstényénél legalább nyomokban látható a potrohon vöröses árnyalat.
Az ivarok megkülönböztetése a potroh mintázata alapján is lehetséges. A hímek jóval vörösebbek, a fekete mintázat kiterjedése kisebb. Esetleg a hím színezetéhez és mintázatához legközelebb álló f. fulvipes nőstényeknél lehet problémásabb az ivar felismerése akkor, ha a kép felülről készült és így nem látszanak a külső ivari jegyek. A nőstény potroha erőteljesebb, vastagabb, valamint az S5 és S6 szelvények vége felé – a hímek keskeny fekete gyűrűihez képest – szélesebb fekete foltok vannak.
Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás
Egyike a tavasszal, elsők között megjelenő szitakötőinknek. Élőhelyétől nagyobb távolságra csak kivételesen bukkan fel.
Elsősorban domb- és hegyvidéki faj. Élő-, illetve és szaporodóhelyeit rendszerint erdős környezetben találjuk. Kedveli a friss, tisztább vizű, rendszeresen átöblítődő, dúsabb növényzetű kisebb tavakat, valamit a lassabb folyású, néhol kiöblösödő patakokat. Ilyen környezetben akár kerti tavakban is szaporodhat.
Élőhelyein általában több további kis- és nagyszitakötőt is láthatunk.
A nőstény a petéket tandemben, víz alatti növényi részekbe rakja. Peterakás közben néha teljesen a víz alá merül. Lárva állapotban telel át, a lárva valószínűleg két évig fejlődik.
Értékszáma 4-es.
Előfordulási adatok térképen: 
A képet 2022. 07. 25-én készítettem Nagyvázsony közelében.
A képet Pámerné Bükky Klára készítette 2016. 09. 03-án, Fadd mellett. A faj afrikai–mediterrán elterjedésű, a tudomásom szerint eddig hazánkban nem figyelték meg. Gratulálunk a felfedezéshez!
