Selysiothemis nigra (Vander Linden, 1825) – Vándor árnyszitakötő

Black Pennant, Schwarzer Baron

Testhossz: 30–38 mm

Repülési időszak (a hazai tapasztalat még kevés): május közepe – szeptember közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Kis méretű faj, viszonylag nagy fejjel. A hamvasan feketésre színeződött adult, illetve öreg hímek esetleg a hasonló méretű – hazánkból nagy valószínűséggel már eltűnt – fekete szitakötővel (Sympetrum danae) téveszthetők, de a két fajt alaposan szemügyre véve, számos jól látható különbség fedezhető fel. A nőstény mintázata is egyedi a hazai fajok körében. Mindkét ivarnál – kortól független – fontos bélyeg a szemek alsó felének kékes, szürkéskék színe, valamint a feltűnően nagy szemű szárnyerezet. A szárjegyek halványak.

A fiatal hímek és nőstények hasonló színezetűek és mintázatúak, tarka összhatásúak. Az idősödő hímek hamvasan egyre sötétebbek, barnásfeketék lesznek, mintázatuk elhalványul, eltűnik. Az idős nőstények mintázata ugyancsak elhalványul, színük fakóbarnára változik.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Melegkedvelő, kóborló hajlamú faj, szaporodóhelyétől nagy távolságokra feltűnhet. Elterjedése Közép-Ázsiára, a Közel-Keletre, Észak-Afrikára, valamint a Földközi-tenger és a Fekete-tenger környékére korlátozódik. Az utóbbi évtizedben – a felmelegedés hatására – északi irányú terjeszkedése figyelhető meg. Első hazai megfigyelése 2020-ban volt. Szaporodását eddig (2023) egyértelműen bizonyítani nem sikerült, de ma már valószínűleg szaporodik a Kárpát-medencében
Megél sekély, részben kiszáradó kis tavakban, de mély és tiszta vizű nagy tavak (természetes és mesterséges tavak, pl. bányatavak) sekélyebb parti zónájában is. Tolerálja az enyhén sós vizet. Kedveli a növényzettel viszonylag sűrűn benőtt élőhelyeket, de ritkás növényzetű részeken, sőt kibetonozott medencékben is képes szaporodni.
A petézés repülés közben, tandemben történik.
Értékszáma 2-es.

Előfordulási adatok térképen: