Somatochlora flavomaculata (Vander Linden, 1825) – Sárgafoltos szitakötő – Védett

Yellow-spotted Emerald, Gefleckte Smaragdlibelle

Testhossz: 45–54 mm

Repülési időszak (szakirodalom alapján): május vége – augusztus közepe

Téveszthetőség, jellemzés, változatosság

Karcsú, kisebb termetű, összhatásában (főleg idősebb korában) sötét, zöldesen-bronzosan fémes csillogású szitakötő. Családjába (Corduliidae) tartozó rokonainak többsége hasonló, de e fajt viszonylag könnyen felismerhetővé teszi a potroh széleinek világos foltossága, ami mindkét ivarra jellemző. Ezek az ék-háromszög alakú foltok a fiatalabb egyedeken élénkebbek, világossárgák (akár röptükben is láthatóak), az öregeken viszont besötétednek, barnássárgák lesznek. További két hazánkban élő rokonánál, a S. metallica-nál és meridionalis-nál, valamint a rendszerint jó egy hónappal korábban megjelenő Cordulia aenea-nál ilyen foltokat nem találunk.

A hím és nőstény színezete és mintázata hasonló, de a nősténynél jól láthatóan nagyobbak a sárga foltok. (Ezáltal jóval „tarkább” összhatású, mint a rokonsága.) Jelentős a különbség az ivarok potrohának alakjában is, ami főleg felülről készült felvételeken látható. A hím potroha a tövénél erősen beszűkül, a nőstény potrohának oldala többé-kevésbé párhuzamos. A potrohfüggelékek eltérése is jellemző (de ehhez jobb minőségű, kellően közeli felvételek szükségesek).

A friss és öreg egyedek színezete között az eltérés jól látható. A szem színe is segítheti a kor felismerését, miszerint a friss egyedek szeme felül üvegesen sárgásbarna, később, immatur korban vöröses. Az idősebbek egyedek szeme, főleg a felső felében zöld, de – talán a beeső fénytől is függően – vöröses foltokat ilyenkor is láthatunk. A fiatalabb egyedek toroldalán, valamint potrohon lévő élénkebb sárga foltok idős korban besötétednek, végül már alig kivehetőek. Ekkor röptében már nehezebben különböztethető meg a vele néha együtt előforduló S. metallica-tól, illetve meridionalis-tól.

Viselkedés, szaporodóhely, fajegyüttes, peterakás

Hazánkban ma már viszonylag ritka faj. Vadászó egyedekkel ligetes területeken vizektől távolabb is találkozhatunk.
Sűrű növényzetű, árnyékoltabb lápos élőhelyeken, valamint szintén sűrűbb növényzetű, lassan áramló kisvízfolyásokban, tőzeges csatornákban szaporodik.
A nőstény a petéket magánosan, röptében, potrohvégét a vízbe mártogatva rakja. Szakirodalom szerint a pete a rövidebb kiszáradást is elviseli. Lárvaként telel át, a lárva valószínűleg 3 évig fejlődik.
Értékszáma 2-es.

Előfordulási adatok térképen: